Van egy nap – Székely Sándor írásai

SZÉKELY SÁNDOR Van egy nap MAGÁNKIADÁS 1997

„ ...oly nagyra nőttél bennem mint kitárt ujjú fák... ” Köszönet Zsu-nak

S Z A V A K

Reggel a dolgos-tálból venni a dúskeblű elhevert nyárból a maroknyi földfogta kiégett lassútáncú port délben fel feldobni magasra az egészet és hagyni szállni aztán hosszúig várni az árnyékot s az estében rálelni hamarost a foszlóskalács bélű puhákat a setétnek beszélő hímeslányos aludásra hogy reggel a

Van egy Van egy nap amely mint mindig azzal kezdődik hogy van egy nap és csak úgy halad csigadélelőtt csigadélután estére múltidőt hagy maga után és egy jelet hogy lehet sőt biztos szinte hogy holnap megint van egy

Hogy (mondóka) A lábam nélkül elindultam A látatlanban megbotlottam A kereket megültettem Szaladásom térdre vettem És azt mondtam neki hogy Ne indulj el, ha nincsen lábad Megbotolhatsz, ha sose láttad Forgathatod a se-erre, se-arra kereket De inkább csak ülj meg itt és elmondom neked hogy

Szemjáték ha kinyitod: odaad ha becsukod: elválaszt ha rámnézel: megkötsz ha elnézel: visszavárlak ha sírsz vele: vége a világnak

Ilyen vagy te vagy a tenger Tükörből fodorba, kékből zöldbe játszik a tenger Lóg a nap a messzibe' - jössz és mellém fekszel Cseppekből való ezer forma rajtad egyszer való jel Megérthetlek, de mire a végére érek másmilyen leszel Forgatod a parton a kavicsokat - ennyi amit velem teszel Estére fényeket gyújtasz magadon nézed - hogy tetszel Semmi perc alatt üres tűzzé varázsolsz el S utána megint a tenger

Enyém amit a nézésem kitakar belőled amit a tenyerem mozdulni enged amit a melegem forrósággá erjeszt amit a várt öröm láttat benned de azt szeretném hogy legyen enyém az ásításod a kiborulásod és a fogmosásod menzesz előtt a hasfájásod a kislány-korod és a szülni-tudásod a felfoghatatlan másságod az általad betöltött tér

Bennem vagy mint frissen sült kalácsban a forró mazsola mint frissen festett házban a festék szaga vagy mint frissen esett hóban ottjárt szarvas nyoma vagy nem is tudom mi láttathatja hogy már belülről szólsz vissza amikor magamban vagyok

Babirka Vedd innen a kezedet nem adom én semmimet Másra van ez nem arra hogy a szemed okítsa Tedd vissza a kezedet odaadom csakeztet De nemámhogy a másikat is legyen elég ami alig Gombold inkább ne szakítsd szorítsd inkább ne simítsd Ne hagyd abba add vissza Ne hagyd abba kezd újra

Cécó Ó, istenem csinálod a cécót azzal hogy szerelem döntsd el végre vagy leveszed vagy nem ---- Istenem csinálod a cécót azzal hogy levegyem persze hogy megteszem ha érzem hogy szerelem

Sajnáltató Sajnálj engem hogy hiányzol hogy ha nem vagy itt nem tudok szabadulni tőled Sajnálj engem hogy ha itt vagy hülye vagyok és használhatatlan így próbálok szabadulni tőled Sajnálj engem mert a kishitűség és a lelkiismeretfurdalás szinte már cinikussá tesznek Sajnálj engem mert félek mi lesz ha egyszer csak nem szeretlek

Öledbe Öledbe fúrom a fejem igyekszem vissza a kiindulásig Saját magamra a bizonyosság talán már itt hiányzik

Ezemet, azomat Ha nem, hát nem Pedig régen nem volt nap amikor nem mondtad - de szép vagy és megsímogattad ezemet, azomat. Ülök egyedül a kávé kihül megnézem hány az óra - nem vagy és én nem akarom már hogy megsímogasd se ezemet, se azomat

Párosodás Szegény szerencsétlen kis-világ magunk ha már egyedül elviselni se tudjuk fogjuk és egymásra húzzuk Hátha kiderül valami eddig nemtudott lét-titok az együtt- levésben.

Üresjárat Nem tudok teremteni se világot, se világosságot s egy virágot se adtam még neked de szívesen megfognám a kezed Nem tudlak mássá tenni se magamévá, se magadévá de ha akarod, egészen úgy ölellek hogy az eszedig érjen az örömed Szavaim ki s be járnak rajtad talán hiszel nekem, talán nem de ne hagyj itt - ez egy utolsó kívánság mert akkor magamnak beszélek

Időhúzás Nem tudom, mi lesz. Mondasz valamit, kéznél lesz egy kavics, méla tányérszájú nap végén ülünk a víz szélén; talán a csobbanás majd. Kezem a válladra teszem. Rágondolok a símaságra a pánt alatt, szálló porrá okítom a gondokat, visszakézből ászt osztok neked, fázok; sehova sietek.

Ártalmatlan vers No hát ez az. Egyszer végre megcserélhetnénk má' a fejünket és a lábunkat, hogy lássuk az értelmetlenségét annak, ahogy kalapot visel a sietségünk. No talán most. Ha már lábrakapott ez a gondolat, keressünk bizonyos hangokat, hogy kifejezzük egyszer végre a gégénkbe benneszorult nevetésünk. No hát ilyen. És ne kerteljünk, ilyen értelmetlen, vagy ártalmatlan is lesz a vers, ha egyszer végre mindennel elégedettek leszünk.

A messzinek Nem kéne tudni mennyi hétszer egy a marokba vett szél az elsóhajtott idő messzibbre elvezet Nem kéne tudni mennyi nyomaték az erő a csikó fut boldog alatta a mező messzire elmehet A szó meg aztán igazán fölösleges ha könyvekbe elrejted mond ki inkább naponta mond el a messzinek A térkép se kell semmire ha halmon állsz a tetőt ha gödörben a mélyet érzed de ott van bizton előtted - köszönj kalapod levéve - a messzinek

Kőkocka évek belsejében kis kavics Számra tapasztott tenyérrel kőkocka évek belsejében kitanult mozdulatok béklyós elvárások csöndes ordítás és már nem-is-emlékszem-rá vágy vagyok Most bedobom a kavicsom a vízbe nem úszik, nem lebeg nem vehetem vissza se ha lent maradok - nem helyénvaló állapot - az anyám se ismer meg Lépkedek visszafelé a történetemen a múltam a mellemen csimpaszkodik voltam és leszek mindíg a kezdetben - kívül a körön itt - örülhetek ha a kutyák a szagomat megismerik A tenyerem szomorúságát becézem beletemetem hazámnyi arcom az ujjaimat résnyire nyitom ki azon át nézem esik az eső a földre le a föld a szememre

Illuminatív befelé motyogós Vánnyadt-varjú-csapat bumfordi hegedűn játszódik hamisabbnál hamisabb dalokat Nekinevánnya lábamat sejde huzigálja vonogálja a bumfordira való vonó Aztán még máma rezdül a kösöntyű nevében benne a tudománya meghiszi azt de minek hasznát sose látja Inkább odaadok mindent és még majd azt is keveslem amibe' hittem és azt is odaadom nektek ingyen Fenének kuporgatok az a fontos bizton elfogyjak mire én is kiterítve leszek itt a halott

Oktalan hajnal van mennek haza a varjak csak az eső marad és kérdések kopognak fenn a tetőn

Hátha Koszorú-látó kedvem van ma Lélegzeni se tudok, csak zihálva A sötétség bebújt a fába, az ágba A csönd nagybeteg, vár a sikoltásra Nem mozdulok, fájok az ágyba' A hold kövér, kerek, ketyegő óra Lázmérővel mérik, mennyi van hátra Fogjatok szorosabban hátha

Most kő Most még mint kő a földön és egykedvűen magamra nehezedve Ha akarod feldobsz Ha akarod el jó messzire Vagy szorongass a tenyeredben s gondolj valamire Mondjuk a magasban körözőre kitárt szárnnyal a szél vállán pihenőre Ha akarom összecsukom és zuhanok Ha akarom el, itthagyom az egészet Vagy maradok, s élem veled ezt az élet-esendő rendet idelenn

M O N D A T O K

Zöldfüves Az ég alatt mint kisgyerek kezemmel a kezedet fogva. Zöldfüves aknamezőn járunk kedvesem értelmezhetetlen csöndben két robbanás között. Vagy egy amit már nem is hallani. Fel az ég felé zöldfüves föld és test- darabok a levegőben. Talán ez a te talán ez az én részem. És még itt van a kezed a kezemben.

Nap-lépték (765 x 365 nap) Tőlem nevezhetik keletnek is Ettől a hegy-tenyérben alvó kis falutól arra esik Budapest, Tokió, vagy Afganisztán - mindegy - minket egyedül hajnalban a vékony fénysáv érdekel itt ahogy pont a Strázsa-hegyre sétál föl a nap föl a reggel És látja, ahogy nyitott szemmel veselkedünk neki a létként megszokottnak mindennapi pénzteremtő táncnak - tőlem nevezhetik munkának - pedig csak segítünk a napnak kiosztani a meleget növeszteni fákat-füveket eloszlatni fejünkből a sötéttől való félelmet Töltjük a napot, gyűjtjük a semminket Aztán este, az égből jött jutalom Orond fölött az alkony-szinház hétszáz-hatvan-ötször háromszáz-hatvanöt előadás Ezóta élnek e helyt emberek - teszik, mint fent - és örülnek néha meghalnak és mindíg újraszületnek Itt élek én is hogy folytatás lehessek

Adassék Légyen a magasságnak teteje, és a mélységnek alja. Neveztessék ez csúcsnak, melyről két út vezet, és mindegyike zuhanás. De maradjék abba a zuhanás a mélységnek aljában, és adassék meg az esély. Hogy mehessék előre az ember, ha nem is föl egészen, de kicsinyt. Míg érzi, hogy támasza vagyon, és van fölfelé. És ha már nincs, akkor jöjjék le a csúcs hozzá közelébb.

Életaxióma 1,-2,-sok Az első axióma hogy aki tud valamit a másiknak megtanítsa de mielőtt a másikat mássá tanítja őt magát - változatlan magába fogadja A második axióma hogy aki a valamit másképp látja a másikkal is láttassa de vigyázzon: önösség a látót megvakítja a látvány a lényeg - nem az aki látta A harmadik axióma hogy amit mondunk ne magunknak mondjuk szólj ha szívenszorított egy már kimondott - nem úgy gondoltam és nem volt igazam bocs tényleg és ezzel múljék el ami rossz volt A sokadik axióma hogy a rész álma az egész a tenyeredben fogsz míg a tenyeremben foglak a testedhez szorítasz és én magamban hordozlak az alvásomba is belegondollak részben te-vagyok egészen

Hiába ír nekem itt versben ez a firkász Székely akármi vajbékos-mértékes élet-egyszeregyet, hogy mit hogyan meg mit minek. Bassza meg. Nekem a házam a tárgyam, az asszonyom az alanyom, és aki először adott ennem attól van az ige.

Jegesbundás téli táj Kidugom a dunna alól, aztán húzom rögtön vissza is. A szép, a rút egyformán legyék most betakarva. Azért csak felkelek, ásítok és fejek egy kis tejet. Csóválja farkát nagyon a jegesbundás kutyám. Azért csak elmegyek, kucsmát veszek és megindulom a hegyet. Fémszekerem csörgő éket ver a hó-tompaságba. Előttem az út kétfelé erre is, arra is elfut erőssen. Ha akarom, innen is, onnan is látom magamat.

Legyen egy fád ! Azért, hogy ne felejtsd el, milyen szín a zöld... Azért, hogy nézhető legyen a táj körülöttünk... Azért, hogy levegőt lélegezhessünk... Azért, hogy kis időre árnyékba mehessünk, és ott az arcunkat fölfelé emeljük... Azért, hogy minden élőnek teret engedjünk... ...legyen neked is egy fád !

Fénykép Ez fénykép: a mozdulatlan elmozdulás fordul a test, a könnyű szoknya utána száll keskeny női kéz int, a másikban kosár valahogy mond is valamit nevet a most a voltra vár Leteszem és körbejárom a fény rézsút esik rá háttérben fák ágain levelek bizonyára nyár nevetek talán néz, talán lát Jó volna hallani, amit mond a csendben a lámpát leoltom becsukom a szemem is a lélegzésem visszafojtom hallom tak-tak: a szívverésem

Ez nem szex Átfogom a vállad dumálok neked megyünk valami megbeszélt helyre hozzád igazítom a lépteimet Ez persze nem szex Ez olyasféle szeretet mint mikor keresem a kezedet hol így hol úgy összefonva gyengén vagy erősebben fogom az enyémmel meg Ez még mindíg nem szex Csak egyfajta szeretet mint mikor megérzem rajtad a forralós helyeket és a vállamon mozdítva a fejedet feketeerdő-hajad a fonalam - szép lassan a nincstől a vanhoz elvezet De ne gondold hogy szex ez - még mindíg az a bizonyos szeretet csak mint mikor magamba bújtatlak és füveket fésülő gyöngyöket gurító sebesen szalajtó kavicson átbukó patak-nevetésedig szorítlak Talán még ez is csak - se több se kevesebb - olyan szeretet-mondat

És akkor egyszerre és együtt Most legyél hegyen szelet keltő fűben fekvő, égrenéző fehér kő és majd én, fenn a felhő elámulva a napos csodára árnyékommal végigsimítok testeden Most legyél hegylábhoz bújó térdeit felhúzó, ölet formáló setétet altató völgy és akkor én, lenn a tó felszínén alig fodrozó betöltöm minden üreged Most legyél csak az érzés figyelmezz a még meg nem mozdult mozdulatra várj a csendben elkiáltott, még vissza-nem-tért hangra a szádban elnémult szavakra az egymásba font hajlatok maguk-megadására a pírjáért piruló örömszín arcunkra és akkor egyszerre és együtt

Hogy elmentél, másnap ketten költöztek hozzám a kétség és a félelem hogy csörög a telefon és a válaszod majd a nem és rosszul emlékszem mert nem is volt igaz hogy megérintettél, sem az hogy a nevemet kimondtad és csak állok háttal az ablaknak háttal az ajtónak, háttal a falaknak egy semmi-pont a vanból elveszve kútba leesve vakon és süketen a hangod keresve és akkor csörög a telefon

Tenyeremben veled alszom, ha fúj a szél Mintha mindegy volna tikkad-e a nyár, vagy vacog a tél ha fúj a szél tenyerembe rejtem tested érzékeny pontjait úgy fekszem le veled a sötétben nádhosszú betakart árnyék súgnak ezt-azt, és hozzám bújnak a hajlataid magamhoz szorítom, hogy ami bennem az én ettől fogva te legyél Mintha mindegy volna hogy ma van, vagy elmúlt száz év fúj a szél a tenyeremben itt fogom, és nem ereszt ez a tőled való érzés

Az asszony meztelen Valójában persze nem esténként szép hálóinge van neki bebújik vele az ágyba nagyon igyekszem utána Az asszony nem úgy meztelen legfölül a bőre van neki is megérint vele és én nemistudom-tájakon elhajózok Az asszony úgy meztelen hiába nézed az nem is látszik de benne van minden rádnézésében az amire az ember vágyik

Miért vagy szép Hát azért, mert szép a szemed Hát azért, mert a szád is mikor nevet, két sarkában négy rossz gyerek tükör-törő kópé öröme búvik ki rajta (Ácsingóznak mindig a madonna-kép mögött) Hát azért, mert szép a tested Bárány szabadult el a legelőről bizonyára megszeretgetted hajadra tőle kaptad a szőke selymet (Nagyon jó téged megérinteni) Igazából azért, hogy sose tudjam meg miért szeretlek csak egyszerűen tegyem virággal tele az időd és az öled (És írjak róla egy verset)

Higgadt elemzés Ha minden szempontból átgondoltan úgy esztétikailag mint belsőleg azaz érzelmileg sőt mondjuk ki nyíltan taktilisan és olfaktórikusan is megtaláltuk egymásban szexuális képzelgéseink hétköznapi de a magunk számára oly becses kamasz-vágy képtelenségeit miért van hogy kicsi melled összehúzza magát a mellemen nem bújik bele a tenyerembe sem lefelé görbed a szád széle elnézel valamerre s hiába az érintésem nem érzem a most-vagyok-a-legjobb-helyen üzenetedet

Zavarban Bizonytalan a mozdulat hol rámnézel, hol el látom a zavart érzem a mehetnéked de szeretnélek még marasztalni hogy kimondjam mind nem lényeges, amit eddig mondtam én is zavarban vagyok

Ugyanaz az ember Ha nem tudsz majd mit mondani nekem, mert elfogyott a beszélhetnéked, és a kedved is ottfelejtetted valahol, mert arcodra kiült a nem-érdekellek, kiosztottad a szerepem, de már nem fontos, hogy megtegyem, és én mégis megteszem neked, és lesem, hogy legalább a szemeddel mondasz-e köszönetet; elég volna egy szó, vagy a fele is, mert már a hátad magánya is hiányzik, amivel tudatod, hogy nem vagyok se itt, se ott, se amott: elfogytam belőled. Akkor tessék, még egyszer elébed terítem ami vagyok - látod mindenben ugyanaz az ember.

Ne ülj kint gyere be üres a széked kihül a vacsorád gyűretlen marad a pizsamád bennreked amit kimondhatnánk a gyerek is sír gyere be majd csak kimódoljuk a miképpent gyere be elfogy a kérhetnékem

Használsz mint százas csomagot amikor kell neked egyesével és újra mindig kiveszel gyűretlen s gyűrötten eldobsz A dolgom - gondolom - tisztának maradni téged magammal készen megkínálni bármiságod bármikor befogadni és sokat tapsolni neked Használsz így nem fogsz megszeretni Parancsolsz így nem tudsz megérteni Elnézel mellettem nem látsz megismerni Bírni akarsz ezzel nem leszel képes a magadévá tenni

Ez volt az utolsó remegő kígyót tekerő várásban elvesző sebemet feltépő téged keresésem Becsapott a hitem Várandósat álmodtam sebbel-lobbal ácsoltam s mire fenn madarat szültem volna elvetéltettem A semmi a kezemben A kenyér keletlen Izzadt a leány a táncon Bánom hogy az arcom neked megverettem Az utolsó remegő kígyót tekerő sebemet feltépő szégyenlett gyűlölet ez amiért elérted: ok nélkül szerettelek

A zoknikat is Most hazamegyek és mindent kidobok A zoknikat is Kidobom az összes ingem Majd hordom a zakókat illetve azt sem mindet csak ezt az egyet És még kidobom a feleségem hogy ne zavarja hogy mivé lettem Mert elviselhetetlen hogy tök üresen keresem és benne és bennem sincsen De ha majd kidobtam az ajtót is az ablakon az ablakot a falakon és az összes szót a számon már nem várom a valamit végre

Kinek a szabadsága? Kinek az egyenlősége? A szabadság, hmm mennyország, amiben hinni jó, megmártózni benne még inkább izgató, de kitalálni, hogy mi, az az igazi, magával sodró folyó, s ha megtetszett a szó maga is elég érv egy golyó általi elmúláshoz. A szabadság, huh álmatlan álom, megígért ígéret, ki nem várható jövő; a majd-ha szárnyalása kávéházba' kiskocsmába'. Tehát egy szó: lelket nyitogató, esetleg vért folyató, s ha itt van hopp mi lesz belőle: generál-kokárdavirág, demagógia-góliát, s apró változtatások a történelemkönyvben.

Mi közben tesszük a dolgunk; maltert keverünk, vagy parancsokat osztunk, neked autód van, nekem nőm sincs, én tudhatok dolgokat, neked hivatalból kell vigyáznod, s hiába hasonlít rám az arcod anyámnak én vagyok az egyetlen gyermek; milyen metrikán vagyunk egyenlőek? Talán az életem ér annyit, mint a tied; de vajon a halálom is? És nekem vagy neked? Lám, itt vagyunk mi ketten, testvérek a testvériségben, egy nagy állam-hintán repülünk szabadon, egyenlően, te fölül vagy, aztán fordítva: én lenn.

A szófaragó Magas a fű, benne fekszik a keze a feje alá rakva kiskabátban, csukott szemmel alszik, oszt hogy hol jár maga se tudja Olyan ember ez a fene megy el rajta megvan neki a fejébe' az a mi amitől ül és papírra a betűket rója Vagy úgy is mondhatni olyasvalaki, akinek a gondolatja merthogy neki magának alig akad gondja a másokét osztja Meg tán az is hajtja hogy bizton nem tudhassa amin filózik igaz-e vagy csak úgy kitanálja Nem is tudom mit mondjak még róla van, oszt majd az Isten eldönti kell-e neki ilyen szavak faragója

Emberjézus Leszek én a szélkiáltó mindeneknek lelkén háló Leszek én a megszületett az ég színén örvendezett Leszek én az arcra bukott fogós sárba megborított De nem leszek se fény se test se feltámadás ünnep se se megváltás csak egy kevés föld egy kevés meleg

Hetven versem Számold ki - 4 forint egy versem a hosszabbja öt néha fogom magam és hagyom a francba az egészet hanyattfekszem és a nap a hasamra süt Aztán mégiscsak leírom valahogy hogy itt feküdtem hanyatt a hasamra sütött a nap és jó lenni a talánt tervezgetni egy esetlegért a mért idő értelmét elveszejtni A négy forintodért gondolok valamire ha hosszabbra akkor öt nekem semmibe van és ha hasznod van belőle a felét add további betűkre a másikból feküdj hanyatt

T Ö R T É N E T E K

Az én sztorim Éltem ennyit, meg ennyit. Ez itt a gyerekem, éppen biciklizik. A fényképen mellettem a férjem, aki a válóperen azt mondta: én vagyok az egyetlen neki. Ó, régen más voltam. A hajam is, a bőröm is. Az évek ugye, és a munkában eltöltött idő valahogy az értékeinket megeszi. Most élek itt, és itt. Valamennyi még hátra van. Nem, nem vagyok elkeseredve, csak engem éppen minden most abbahagyni tanít.

Adódik úgy a gond meg a vágy Adódik úgy hogy az ember reggel már fáradtan kel fel és izzadt álmát magával viszi a fürdőszobába hogy a nappali arcát felvegye Legtöbbször ezzel a fáradt arccal halad az ember a nappal és estére nincs is szüksége a testére a szorosan becsukott szeme a megváltás Adódik úgy aztán hogy minden rossz összejön az ember megtenne bármit hogy egy kicsit más legyen ez a takony élet hogy egy percre az legyen aki nem lett De aztán valahogy mindig úgy adódik az ember kapaszkodik abba ami fogja féli a keveset a többet sokallja vágyait a gondjaihoz szabja a kettő egymást szaporítja

Nem is elég, nem is kevés Megteszünk egymásnak dolgokat Te uzsonnát készítesz nekem Én meg behozom a kávédat Elalváskor azt mondjuk egymásnak Jóéjtszakát Megtesszük a dolgunkat Én férj vagyok, te meg feleség Lefekteted a gyereket Hazaadom a fizetésemet Lett lakásunk is Tesszük, ami a dolog Bedugom a zárba, ez a kulcsom itt A nyitott ajtóban állok Amíg te törülközővel letakarod A szeretőd szégyentelenségeit Már csak egy dolog van Hogy te is meg én is ott, egyszerre megjelenjünk És a verdiktet kimondja valaki Hogy éltünk - az nem is kevés Hogy élünk - nem is elég valami

Ugye mindegy ki Csak valaki mondja bele a telefonba - mi van, mi újság kedves te - és ne rakja túl korán le És mindegy ugye kinek a keze indul el a testeden este feledtetni az aznapot s kihámozni belőled - nő vagyok - Az meg aztán már tényleg mindegy kinek sikítod-suttogod bele az arcába: most-most még egy keveset - csak arra kérlek ne téveszd el a neveket Fő hogy valaki átölel utána és amíg alszol tenyerében ringázza amúgy világszép melledet Nekem is mindegy mellettem is alszik valaki alszok én is de egy ideig még csukva fogom tartani a tenyeremet

Intellektuália Biccentek, ahogy azonosíthatóságom érdekében betűk halmazából álló kommunikatív jelemet - a nevemet közlik veled Kis mosollyal összeütöm kissé a sarkam Bevezető humor a kezdet Fogfájásom szüneteiben a nemek egyenlőségéről nézetet cserélek veled Érdekesek az egybeesések és a különbözőségek Terveink egymáson legelésznek Reggel előbb ébredek Melletted fekve nézem a tested az öntudatosan mozdulatlan pihéket és szerte a bőrödön az anyajegyeket - intim ismeretek Voltunk, amivé a szerveink tettek Biccentek, s felkelek

Recept kis csodára Végy egy érett petesejtet nekem van hozzá pár millió spermám Vetkőzz le és mondd ki szerelem - bizonyos magas hőfokot kíván különben összeesik az alapanyag Halkan esetleg hangosan kiáltsuk egyszerre forrón most jó - és a csoda ezzel kész Kilenc hónap s tucat másikkal egy nap a gyerek-pékségben a világra néz Képlékenyek és keletlenek meggyúrja őket a lenni-ének idővel az égig nőnek, aztán véletlenszerűen összeérnek kipróbálják ők is a kis csodát - nagy kaland az élet (Vigyázat öregszik az anyag megfordul a szánkban a savanyú érzet)

Ha nem tetszik van másképp is: legyen borongós az idő és zöld a sonka húsa hűtsük ki a velőt kéküljön a köröm alja széltől cserepes a szánk a szemünkben szilánk és száll a szán ostobán a hallucináció csúcsán - elvisz egy darabon előre ahol kiderül: az elénk tett élet-lábos üres-e

Szeretsz és én is - édes vers Frankó hogy kedved van hozzám de ne erőltesd a dolgot nagyon, édes nem megy a tuti és ahogy kinéz az egész rémes Teszem azt szeretnélek belevinni a Hawaiiba, édes de mégse tehetem mert a zsebem aszongya a lóvé erősen véges Hát igen ha melóznék talán a gázt meg a lakbért ki tudnánk fizetni, édes és akkor nem volna nap mint nap ilyen semmilyen nézésed Kedvem persze van és süt a nap és még kajáltam is ma valamit, édes te is tudod hogy nem maradt akkor mi a lószart kérded

De ha neked kedved van este bebaszunk egy kirakatot, édes és akkor pár napig érezzük majd megint hogy szeretsz és én is - édes

Ne mond nekem azt (reggeli hüppögős) hogy ordít rólam a butaság - de azért estére ugye szeretnéd bájos húsomba meríted hatalmas leveses- kanalad Én próbálok szép lenni mára is fogytam itt meg itt meg itt is tegnap még vastagabb voltam Kicsi szelencémbe bársonyba plüssbe neked van elrejtve benne mindenem Csak arra kellek neked s közbe' nem veszed észre azt aki igazán igazi vagyok Arcomra rászáradt és most egyszerre nem tudom mért - pereg le a pakolás

Életalbérlet Az élet kicseszett albérlet és még ez a nő is azzal jön itt nekem munkám legyen vagy különben költözzek külön Röhögnöm kell hogy hova gondolja csak azért mer' a nevén van a szoba a fenébe is én brenneltem le érte a manit az ehavit meg a múlthavit Nyugi lesz valahogy Látjuk ezt a padot mintha csak nem akarózna hazamenni letesszük itt magunk a nő úgyis alszik mi meg totál mákok vagyunk

A következő lépcső a lépcsőn a sportszatyor Benne a ruhám kirakva az ajtó elé a folyosóra jól tudja az a szuka hogy nem csöngetek be és nála marad a gyerek Elég hamar elfogynak a helyek volt nők és voltabb testvérek akiknél aludni lehetett Nem baj már ismerek fapárnás csillagtetős kégliket Csak a szag ugye merthogy nem mosakszunk elalszunk és kínoz a tetű meg az egykedvű álom amibe' mindig azt látom albérletben lakom

Határozat És utosó napirendi pontként felkérném az ülést annak eldöntésére hogy varga gé árpád szám alatti lakost életben tartsuk-e Megadom a szót Köszönöm de az ismert adatok alapján azt hiszem kétségtelen hogy ez a szám alatti ilyen-olyan lakos gáz villany és egyéb köztartozásait tekintve olymértékben elmaradott hogy már arra sincs esélye hogy az esélyjavító listára az ülés felvegye Én is köszönöm csupán annyit tennék hozzá a fent elhangzottakhoz hogy mikor utoljára látták e szám alatti lakost a kezében félliteres szerű pálinkásüveg volt és azt mondta egy kétes egyénnek el akarja felejteni aki volt

Nekem ha úgy vesszük nyíltan kimondva már az sem tiszta hogyan került bele ez a szám alatti lakos a bérleménybe ha egyszer arra törekszik hogy magát vagy kit szándékosan elfelejtse A magam részéről nem vagyok abban bizonyos nem a célból mondta-e mindezt a fenti szám alatti lakos hogy bennünk tudatosan szánalmat keltve a szituációt akképp rendezze krízishelyzetet idézve elő hogy számára kedvező döntést provokáljon Mindezek figyelembevételével kérem döntsék el hogy vé gé árpád szám alatti lakos az életbenmaradáshoz esélyjogosult-e illetve megilleti-e az összeg ami a létminimum fele avagy a segélyt megvonjuk

Ha szabad közbeszólnom ahogy látom e kimutatáson ez a vé gé aki ugyanazon számon lakott mint itt már nem is létezik mert az előző hó végén a gázóraolvasó halva találta egy hokedlin délelőtt a gáztűzhely előtt Nos ebben az esetben a határozat ha kérhetem ne tartalmazza a negatívumokat szorítkozzunk tárgyilagosan a tárgyra és vé gé árpádra a megboldogultra gondolva engedjük el összes hátralékait

A kabátomról beszélek, de inkább mosolygok Az apám a kabátom gallérjánál fogva ráncigált elé valahonnan rámnézett két pofon között s oka fogytán a gallért leszakította A szaki a gyárban amíg a talicskát trógeroltam szítta a cigit s a csikket égve a kabátom zsebébe barmolta Itt van ahogy kiégett A kiscsaj aki a mindenféléket mondta folyton bohóckodott s a hajtóka helyére azt a piros szív-alakú foltot varrta de nem adta le magát velem egyszer se Most Mikulás van Kopott kabátom két zsebe teletömve megyek haza a gyerekek örülnek nem igazán nekem a kabátom zsebének

Itt hátul még van egy lyukas folt a bélés itt kilóg de inkább már nem erről beszélek két kezem két horgas ujját kétoldalt a számba veszem és húzom Ime élet mosolygok

Fanyar Persze hogy nem volt jó de én végig azt hittem hogy ha van egy mese akárhányszor elmesélve - mert szó a szó - igaziból való és a királyfi nem hal meg Persze hogy be lettem csapva azt mondták várjak csak enyém lesz a labda eljutunk valami végső diadalra ünnepség lesz s ha nem is királyfi de mindenki valaki lesz Persze hogy most is be vagyok csapva mondják hogy várjak a jobbra valami ezredfordulóra hogy ez a realitás nem maradt más - kevés a rám eső működő tőke Persze hogy élek úgy vagy mégúgyse szorítom a tenyerembe' ez a kenyerem fele holnap a negyede lesz az adagom és nincs hozzá mese

Sorsfonat - Kegyelem - néma a pipacs s átfogja a kéz egy rántás és kész - Szerelem - súg a lány a fiú hajába s feltűzi a virágot és ráfonja karját a karjára lábát a lábára száját a szájára - Hatalom - matat a fiú a lány kezét hátrafogva tenyeréből megitatja, étkét nekiadja térdére ülteti, szemével fésüli talapzatra emeli, lobogóra felfesti haraggal emészti, megsem is ismeri és odahagyja a kutyáknak - Akarom - sziszegi a hatalom, hogy én legyek az engedély és a tilalom a szó, a szám és a haszon betűs írás a falon a kifogyhatatlan értelem a megmásíthatatlan fegyelem és a gödör is és a halom, amivel a testeket betakarom

- Úgy a - bólint a gyerek, nevet az anyja csak hallgatom: beszélnek össze-vissza hogy forrásból jön a víz belecsurog a patakba az meg szalad lefele ippeg a folyóba a folyót pedig reggelire - tessék mind megissza a tenger

Mosoly-ruha Nagyanyám egyhez értett Érthetett volna máshoz is de hát úgy esett hogy hat gyerek s a végén az elsőszülött unoka én telebőgtük az életét hol az üres has miatt hol mert pisitől piros a fenék Nagyanyám párnás puha tót kezétől ez enyhül az meg telik Nagyanyám egyhez értett hogy a gyereket akár fúj akár esik mosoly-ruhába öltöztetik hozzá szalajtós cipőt adnak rája s ha már elment: integetnek utána

Anyámnak, magyarázat Az anya szó ami azt jelenti hiába ha nem akarok lenni vagyok - s így vagy úgy egy sort folytatok a nagy folytatásos könyvben A bátorságodból lettem mindent egy lapra feltett meggondolatlan kísérlet ha bukok velem buksz ha nyerek is te fizetsz Belőled vagyok - jogod volt tudtod nélkül megszabnod ilyen vagy olyan legyek génjeidben megrajzoltad a hajamat és a szememet s hogy hogyan legyen meghalni hajlamom Nekem csináltad a tejet amit te ettél abból is a többet nekem - velem etetted meg elhitted hogy leszek megmosolyogtál megnevettettél s velem is elhitetted

A napi munkádból nőttem meg főzésből takarításból és nagymosásból szigorúságból és a tanításból hogy az anyák dolgából lesz egyszer az embernek - jóra vagy rosszra elköltött - embersége Egyszerűen az életedből lettem sose voltam nem is lehettem magam meg mert nélküled én ok nélküli következmény semmire se vagyok magyarázat Most is mindig itt vagy velem Maradhatsz ameddig akarsz bennem eléldegélhetsz akkor is ha máshol nem lesz hol lenned

Tej a frigóban Volt egy nagyszerű hely ahol annyi volt a tej hogy a szám sarkán kifolyt túl a partedlin a hasamra le s így kívül-belül tejesen teljesen úgy véltem a világ van itt nekem Volt egy nagyszerű idő amikor minden kérdésre a válasz egy egyszerű tőmondatból volt elhihető s a beszéd maga a bizonyosság hogy ha a dolgomat teszem bizton meg fogja simogatni a fejem valaki valamikor Most van egy nap a tej a frigóban s a kérdések kivénhedt koszos papucsban egy helyen az ajtó előtt hevernek húzzák az időt

Én-előttem voltam Kiláttam egy magas fenyőt No lám - gondoltam - ez lesz a fám Ástam alatta egy gödröt Beletemettem az anyám Nem hagyhatom itt ezt a temetőt Nem hagyhatom el sem magam Száraz szemmel mállott kövön ülök Elfogyott az én-előttem voltam

Megszámolom a hiányod Nem jöttél el tegnap se annak előtte pedig meg volt beszélve és én ott vártalak Ma sem vagy itt perckések hullanak rám talán egy óra súlya is amióta itten szobrozok Azért még várok megszámolom a hiányod hátha elmúlik ettől és akkor hazamehetek

Kereslek, és holnap is Szia, nem vagy itt most hogy kereslek és csak azért pont most mert nem is tudom - hallottam egy hülye viccet a medvéről meg a nyulacskáról a nyulacskát kihúzták a halállistáról Szia, tegnap is kerestelek fönn a hegyen, törökülésben ültem másfél órát a sziklán méláztam a panorámán - és beleláttalak a fűszálba, ahogy hajlott a szélben és a madarak röptébe Szia, holnap is keresni foglak, mert nem tudom - valahogy minden eszembe juttat az itthagyott inged, és a hamutál is amibe a cigidet beoltottad és arra gondolok hogy most majd már mindíg

Na nem Na nem nem bolondultam meg teljesen ha el is ment maradt még annyi eszem hogy én veled többet sosem szóba nem állok Még csak nem is gesztikulálok hiába ha állnál itt előttem csak átnéznék rajtad mint légy az üvegen maximum dünnyögnék kicsit hogy a kijáratot keresem és kösz nélküled is megtalálom de nem vagy itt És ha csörögne is én föl nem veszem vagy ha mégis hát ki nem ejtem a számon na azt a szót ... az esszeset legfeljebb annyit ha mondanék magamba' hümmögve-morogva a telefonba mikor jössz megint?

Zsu, veled a hegyről jövet szemedben rejtve a teret válladon a sólymoddal sáros bakanccsal berúgjuk a kocsma ajtaját és pálinkatortát rendelünk sörhabbal vagy valami ilyet Duhaj-nagy kedvünk kerekedhet odaadjuk a nincsnek a semminket tenyerünket veresre verve az asztalon táncolunk megöleljük a szívünket Később ha setét lesz válladon a sólymoddal hollószín hajaddal selyem derekaddal álomba szeretlek ha szerethetlek míg a dunna alatt szerte szétszaladnak vaksi ázott kis csillagjaim Reggel említünk néhány jó-ember nevet kitalálunk egy eszmét amiben élni lehet mindig tiszta ruhát veszünk fel s tiszta érzéseket

Ami a kék Járok, kelek valahogy előre is, meg nem is inakra kötözött csomókkal teszem a tennivalót összehúzott-szemmel szúrós-szürkén nézem a megint van egy napot és semmirevaló érzésekkel este csak azért fekszem le hogy holnap megismételjem a tegnapot Hát látod valahogy így éltem én. És nem gondoltam hogy minden ami a kék a körülvevő ég, az áttetsző léleksúlyú lég s a tiszta havon nyújtózva mozduló árnyék benne lehet a szemednek színében Most már csak meg kell tanuljalak magamban megtartani hogy tudjam hidegtől vagy láztól vacogós időkben a melegemet neked odaadni és cserébe egy szót kérhessek érte igazul megméressek s talált kék öröm-tükrömben a vanra leljek

Az író meséje Itt megy az író nem érdekli mi mennyi megy a közértbe parízert venni Áll a bál résztvesz az író a buliba' iszik istenigazába' ha nem is akarja Foszlik a pruszlik kebel kerül az író tenyerébe tuti, de milyen is hát nem a múzsa melle Alszik az író kibukott a röhögésbe' nyitva a szája, hortyog nincs betakarva, a nadrágból kilóg a térde - istenem - most álmodja bele magát a mesébe

A dolgok takarója A templomban a bütykös tenyerektől a padok szélén a mindíg megfogott fa ereiben keressük hova csuszolódott az ige Hálópókos porhomályos csendbe` várunk a megtestesülésre várunk a fel hívó hangra várunk egy kigyulladt bokorra várunk magunkra - bütykös tenyerekkel És lám egyszer a szótlanságból kifogyunk szárnyanőttet álmodunk ki, ha kéri, osztogatjuk neki amit gondolunk - tessék a dolgok takarója Vedd te is magadra eredj a templomba és fogd a tenyeredbe a padok szélén a fát

T A R T A L O M S z a v a k Reggel a 7 Van egy 8 Hogy 9 Szemjáték 10 Ilyen vagy te vagy a tenger 11 Enyém 12 Bennem vagy 13 Babirka 14 Cécó 15 Sajnáltató 16 Öledbe 17 Ezemet, azomat 18 Párosodás 19 Üresjárat 20 Időhúzás 21 Ártalmatlan vers 22 A messzinek 23 Kőkocka évek belsejében kis kavics 24 Illuminatív befelé motyogós 25 Hátha 27 Most kő 28

M o n d a t o k Zöldfüves 30 Nap-lépték 31 Adassék 32 Életaxióma 1,-2,-sok 33 Hiába 34 Jegesbundás téli táj 35 Legyen egy fád 36 Fénykép 37 Ez nem szex 38 És akkor egyszerre és együtt 39 Hogy elmentél, másnap 40 Tenyeremben veled alszom 41 Az asszony meztelen 42 Miért vagy szép 43 Higgadt elemzés 44 Zavarban 45 Ugyanaz az ember 46 Ne ülj kint 47 Használsz 48 Ez volt 49 A zoknikat is 50 Kinek a szabadsága 51 A szófaragó 53 Emberjézus 54 Hetven versem 55

T ö r t é n e t e k Az én sztorim 58 Adódik úgy a gond meg a vágy 59 Nem is elég, nem is kevés 60 Ugye mindegy ki 61 Intellektuália 62 Recept kis csodára 63 Szeretsz és én is - édes vers 65 Ne mond nekem azt (reggeli hüppögős) 67 Életalbérlet 68 Határozat 70 A kabátomról beszélek, de inkább... 73 Fanyar 75 Sorsfonat 76 Mosoly-ruha 78 Anyámnak, magyarázat 79 Tej a frigóban 81 Én-előttem voltam 82 Megszámolom a hiányod 83 Kereslek, és holnap is 84 Na nem 85 Zsu, veled 86 Ami a kék 87 Az író meséje 88 A dolgok takarója 89