SZÉKELY SÁNDOR Napszállta földközelben (Rácsodálkozások) MAGÁNKIADÁS 2021 2 Köszönöm barátaim támogatását. Borítótervezés: Varga Csaba A borítón: Rovinj, Óváros, tengerparti sétány © Székely Sándor, 2021 Magánkiadás ISBN 978-615-01-1662-4 Készült: Progresso Print Kft., Bp. 3 A tűnődésről: „A tűnődés nem az elme képessége, hanem a léleké. Olyan művészet, mely feltárja a világ valóságos természetét. Módja: a titkok szelíd közelítése; nem pediglen támadás a tudás megszerzéséért...” (Su-la-ce szerzetes feljegyzése Lin-csi apát tanításához) 4 „Ami a világon fontos, az csakis a költői látás képességével ragadható meg. Ennek híján a dolgok valóságos arca rejtve marad előttünk; hát ezért kell költővé lennetek, szerzetesek.” (Su-la-ce 26. feljegyzése Lin-csitől) 5 Rácsodálkozások rejtelmekre és sejtelmekre 6 Meg van írva Szavak sorjáznak szemed elé történetet olvasol épp ahol a főhős (te magad) hajóz valós események tengerén s egyszer csak zátonyon fennakad Nagy a baj a hajón a lék tovább hasad ömlik a víz befelé sorba veszed a megoldásokat baljósan végződik mind csak a csoda segít Amihez nem kell tenned semmit csak olvass tovább szorgosan meglásd, mire az utolsó oldalra érsz ha a hajód oda is vész te élsz dolgaid jóra fordulnak 7 A történés és a pillanat A táj kerek erdő, patak, hegyek közén szarvas legelget gida a sűrűből kitekint Ám nem rezdül a bokron a levél a fű nincs leharapva a köveken bukdácsoló víz át nem bukik és a hegyek gerincét felhő ki-be nem takarja A pillanat mindig hamis hagyja, hogy nézd állandósága andalít túl könnyű megjegyezned És igazából nem a tied míg ki nem várod hogy rezdüljön a bokron a levél hogy a fű elfogyjon és újra nőjön a patakvíz a tengerrel egyesüljön s a hegyek levetkezzék felhőpaplanjukat Az, ami mindig más, a változás hagyhat csak nyomot a történések sora ad emlékezésre okot 8 Amiből nincs olyan, hogy nincs Csak az becses, ami nincs lásd az arany, a semmi fémje haszontalan veret értéke abból ered hogy alig van belőle Csak az kevés, ami fogy csukott tenyeremben porszemek sokasága fér meg de ha nem tartom szorosan fogva ujjaim közén a por elfolyik a földre Csak az hiányzik, ami kéne ábrándok szőtte tündérkertem kapujában silbakol a vágy várja, hogy a beteljesülést hímes ládikában elébe hozzák Hinni is csak, ami hitből van, abban lehet ha Isten a testét érintnem engedné egyedülvalósága elenyészne s mint tükörben a tekintet rám ijesztné a jövendőmet A képzeletem az egyetlen tényleg kincs abból nincs olyan, hogy nincs végetlen vagyonom, osztott örökség ingyért kapott, nem jár hozzá mérték amíg vagyok, mindig újjászületik 9 Rácsodálkozások a földön valókra 10 Megérötte Töltém éltem ötödik évét aprónak maradott falucskában Hol szömeket vakító erős fényesség süt nyáridőben - mikoron még a pornak se nincsen kedve a földrül fölszállani Ott én játszós gyermek arámat rávevém jőne el velem az ólak mögibe csakun nézgelődni Mely helyt megvizsgálhatnók egymás összes ilyen-olyan másmilyenségeit Hajla reá, megyen előrén trágyakupacok és gazok közt, nagyját átalugrándozva Nappirítta szikkadt részen szembefordula és semmi kis rövidke ruhácskája alól a bugyengóját a fődig lehúzza Csudálkozásomba még meg es hajolék hogy jobban láthassam, mi vón az a kicsi hasíték a hasa aljában a feltartott vászonka alatt Ő meg sürgete, hogy most mán a sor rajtam a mutogatásban s én oldnám is gatyácskám korcát 11 De hirtelenjében édes anyája tűnik elő hátam mögül, igen rikácsolván Kezében seprűvel hajta meg engemet s hogy utól ne érjen inkább választám az átalgázolást meztélláb, a málnás sűrűjében A mezőre kiérvén oszt nagyot fújék és azt forgatám fejemben megérötte, akkor is 12 Amíg a festék szárad Míg fested a vásznat tiéd a táj tekinteted itt-ott elálldogál, arányokat bírál a perspektívák mentén végigszalad benned él, amit a tájban megláttál Ahogy a festék szárad fogy belőled a táj még rápillantasz, de lemosod a kezed összepakolsz, iszol egy kis bort vagy vizet körötte tőle távolodva jársz Mikorra megszárad a táj már nem a tied létező lesz a maga okán álldogál, s hívére, ki majd hajlandó élni benne, arra vár 13 Kis tűz vékony ágakból egyetlen embernek való kicsiny tüzet rakok fényével kört rajzolok az estében magam köré melegítek is és világítok jó nézni a lángot mellette megülni parazsát a végén betakarom ha erre járok holnap megint megrakom 14 Dolga volt a macskám az úton átszaladt nem tudni ott miféle dolga akadt valami fontos vagy nem egy autó, ami arra haladt nem tudni ott miféle dolga akadt elütötte, meghalt véletlen nem tudom, máshogy lehetett volna-e megetettem, amikor éhes volt ha fázott télen beengedtem hét évet élt élhetett volna még jól megvolt velem simogattam, ő meg hízelkedett hét éven át szült nekem apró macskakölyköket felneveltük együtt, aztán elajándékoztam őket kinek kellettek 15 kedveltem őt ő meg kedvelt engem néha hozott nekem egeret éltünk, mint rokon lelkek egymás mellett 16 Legyen úgy Legyen úgy: ha bármerre megyek lássak, és a lépteimmel közelítsek a megértéshez Legyen úgy: hogy a kezem készítette tárgyaimnak célt s okot adó jó gazdájuk legyek Legyen úgy: hogy mind az emberek kiknek köszönök, s velük együtt élek visszaköszönjenek Legyen úgy: ha van asszony, kit megszeretek annak magvat hozó édes tápláléka legyek míg szeret Legyen úgy: hogy a hely ahol élek engedje, hogy éltető földjébe idősebb időmre gyökeret eresszek Legyen úgy: hogy utamnak legvégén a mindenség az ő forgandós részévé tegyen és sem teltség sem üresség, vagy félelem hogy eleget nem tettem ne maradjon bennem szemernyi sem 17 Rácsodálkozások az égi cselekedetekre 18 Angyalok járnak körbe éjjel álmában ha felsír a gyereked ujját, hogy szopogassa az ajkához viszik és megnyugszik reggel a kávéd lefőzik, aztán tejet és zabpelyhet készítenek az asztalra lesik megetted-e mind délidőben sietsz, idegesen vezetsz benézed a pirosat, csikorog a féked a csattanást is hallani véled de nem, mégse, ott tébláboltak és még jókor a fékre léptek este pedig ha úgy fekszel le, hogy nem vagy megszeretve könnyeid a párna csücskével letörlik veled maradnak, míg elalszol hangtalan dúdolnak valamit így járnak körbe köztünk folyvást az angyalok, lélekről lélekre és nem törődnek vele észre sem veszik ha nem vesszük őket észre 19 Az út poros, az eső elered Úgy képzelem ül Isten egy háromlábú széken töpreng az út poros az eső elered Borsónyi por van éppen Isten tenyerében arra ráesik egy esőcsepp nézi, mi lehetne belőle Ádámnak nevezi el Isten bóbiskol Ádám cseperedik elég nagy már, nekiindul az út poros az eső elered 20 Isten, mi a közöd Alább estem benned Kínlódom azzal, hogy kereslek de sem szóban, sem könyvekben sem a bajban, sem örömben nem találtalak meg Gyújtottam gyertyát énekeltem neked próbálkoztam azzal hogy látatlanban szeresselek Azt kell gondoljam rejtezkedsz előlem nem olyanra sikerültem, ugye amilyet akartál kezdetben Jól van hát, ne nézz rám akkor csak annyi hogy porból és vízből koszos sárból te vagy, aki összegyúrtál aztán nevet adtál de nem kívánnád tovább hogy közöd legyen hozzám meg a haszontalan tévelygéseimhez 21 Ne szapulgass engem, Istenem hogy sem ezt, sem azt nem helyes tennem magamtól is tudom hogy a magot elvetnem kéne nem másoktól elvennem erővel akár, tudom hogy ölelnem asszonyt rívását semmibe véve nem ildomos, tudom és tudom, hogy ember ellen vicsorgó dühömben a kést a kezemben megállítani nem tudom rácsok mögé, ha zársz a jóra hajlani ott sem tudok csak táplálod bennem a gonoszt Isten, értsd meg, végképpen a latrok közül való vagyok ne húzd tovább tétess a Golgotára végezd el, ami a te dolgod eressz ki húsvéremből lelsz tán bennem mást mint ami vagyok 22 Katonák - érthetetlen Két gödröt ásnak ketten egymással szemben a katonák Igyekeznek mind a ketten a föld ugyanaz a szemergő eső is Készen vannak, beugranak egymásra céloznak és már lőnek is (Vegyük számba mi kéne nekik éhesek, tehát ehetnének fáznak, hisz a nedves föld hideg aludnának inkább asszony mellett De nincs enni mit asszony sincs a nedves föld pedig ragad és hideg) Ropognak a fegyverek céltalan verseny ez egyikük a végén úgyis benn marad a gödörben végleg (Érthetetlen Isten, ha tudsz róla miért hagyod ezt?) 23 Atyám, miért úgy rendezted Hogy elfogjanak és megkötözzenek hogy Heródes és Pilátus elé vigyenek hogy korbáccsal verettessenek hogy latrok közébe tegyenek és úgy feszítsenek meg Nem bíztál az emberekben hogy szódat lassacskán felismerik általam, a szeretet nevében vagy nem bíztál bennem hogy igéid lényegét pontosan értem és hirdetem híven akármeddig vagy csak nem figyeltél, mert milliárd évnyi idődből futottál épp ki Meglehet, féltél esetleg hogy teremtményeid egyszerre mind parancsolatidat megszegik s nem találsz köztük megint egy Noét De ha már így rendezted hogy fenn legyek a kereszten mondd, miért hagytál annyira emberként szenvednem 24 Uram, oszd be légy szíves (az idősödő Lukács evangélista kérése) Uram, légy szíves oszd be az időmet hogy megírhassak mindent miket majdan híveiddel közölnél általam Mert fogytán vagyok enmagam élethitemben erőben és képességben érezém úgy testem, miképpen madár szálla alá sebzettségében Mi több: valék gyarló, magam felé hajló kezem tétlen ejtődik ölembe öndicsében egóm nyugodna már életlen, vakuló tükörben korossá lett ábrázatom nézdegélve De elészedem rejtek mindenem ha intesz, hogy hirdessem még ezt, meg ezt mielőtt hitem okán bevégzem 25 Rácsodálkozások az utak mentére s végére 26 Ha kérded, merre a te utadon nem jártam még és az enyémen te se legtöbb, amit tehetsz ha felmész egy hegyre hogy megnézd útjaink kereszteződnek-e ha odaérünk megállunk és beszélgetünk erről-arról, ami van meg hogy innen utak még merre mennek ahol a gondolataink találkozhatnak de ne várd, hogy tanácsot adjak 27 Elmentem Amerikába Vágytam egyfajta tisztaságra értelmes egyenes logikára az eleve megadatott szabadságra ezért elmentem Amerikába Mosolyogtak rám, körbevettek mutattak számos nevezetességet a kezembe adtak egy lehetőséget ezzel ha tudom, csináljam meg magam Aztán, ki-ki a dolgára szétszéledt - See you - intettek és elköszöntek ennyi, amit láthattam belőlük mert ennyit engedtek Soha, sehol nem éreztem annyira hogy magam vagyok egymagam zárt ajtók és lélek-reteszek mögött háromszáz millió amerikai közt senkihez szólhatatlan senkihez nem tartozóan 28 Öregendő Van egy hely ez égvilágon nem is nagy, nem is kicsi beleférsz épp neked találták ki Ez biz’a a bőröd zsákja veled nől, míg ifjú vagy de egyszercsak bő lesz rajtad rá bölcs barázdák szántatnak És még akkor is... Ottan bévül egy szál magad balhitedben jól elvagy hogy a világ véled telt be az idődet megállítottad Nem úgy van az... Ha elmondtad a mondandódat lejártad a lábadat felélted a jussodat tessék szépen elenyészni 29 Mibe ne halj bele Meglehet történik veled egy szerencsétlen eset s mert tested törékeny náladnál nagyobb erőktől halsz meg ellene semmit nem tehetsz Meglehet elfogy a kenyered morzsákat eszegetsz, aztán már az sincs iszol egy korty vizet remélve nézed az eget meghalhatsz így is Meglehet a fájdalom teszi elviselhetetlenné a tested nincs erőd, hogy a lábad vagy bármely részed fölemeld a szíved még ver egyet aztán abbahagyódik Nem baj ez a világ rendje De ha és amíg rajtad áll abba ne halj bele hogy élni neked nincs kedved 30 A halálom a barátom A halálom a barátom szeretett volna lenni bántani nem akart engem csak keresett egy kisebb helyet ahol valameddig el lehet bennem hogy most, mikor a folyóhoz le menni kell közel legyen és szótlanná lett kedvvel evezzen át velem a túlsó partra ahol a sűrű pára ködfehér köpenyt terít a vállamra ami láthatatlanná tesz Magára maradt a barátom a halálom a folyó közepén evez lassan vissza a fejét lehajtja egyre kisebb lesz 31 Rácsodálkozások a világ szépséges rendjére 32 Esőcsepp (a Víz Világnapjára) puha és áttetsző súlya alig a felhőkben páraként lakozik aztán gondol egyet vízcseppé változik nem egészen gömbölyű róla mégis az egész kerek világ aprócska fordított arca visszanéz ránk a perc alatt, míg leesik fent a légben születik apja a newtoni fizika papja pedig én vagyok mikoron táncolva-vajúdva esőért imádkozok égi adomány, földre szállva nélküle kerülnénk - jaj - sanyarúságba arcomat föltartva állok alája köszönet érte ha épp reám esik 33 Madarak a magasban (morfondírozás idelentről) könnyű a madaraknak, mert könnyűek övék a levegőég képesek benne bárhol lenni elég a szárnyukat széjjel terjeszteni a szél belekap és már ott vannak a felhők alatt csoda, hogy odafenn nem félnek persze, ha félnének, rögtön leesnének szárnyuk, lábuk törne de leginkább a lelkük ereje ha más bajuk nem is lenne szárnyrakapni többé nem mernének ám a madarak a magasban nem félnek fák tetején, sziklaszirten születnek évmilliók óta így szokják a fentiséget (nézem innen lentről őket megpróbálok nem félni nem érezni testemben a nehézséget) 34 Bezzeg a halak vagy a madarak Olyanok vagyunk, mi emberek tudni akarjuk, hogy a világ lapos vagy kerek (esetleg ki-ki hitéből adódón tudni véli ezt) s közben, mint hernyó vagy hangya araszolunk vakon bénázva egy síkban elénk terített kétdimenziós felületen ahonnan látva sehogy nem látni hogy a világ tényleg kerek Ezért megmérték és kiszámolták emberek bizonyították a műszerek a világban van mélység és magasság igazak az összes görbületek üljünk csak egy kaszniba be máris utazhatunk fölfele vagy lefele Bezzeg a halaknak vagy a madaraknak mérniük, számolgatniuk szükségtelen szabadon úszva, bármerre repülve nem kell töprengjenek azon se hogy irányoknak egyáltalán van-e értelme élvezik a teret akaratuk szerint szelik a vizet vagy a végtelen levegőeget és nemigen törődnek azzal, hogy a Föld a szerencsétlen kétlábú Homo sapiensnek mennyire érdektelenül lapos lehet 35 Bondajkó és Onejka summázata (a világ egyensúlya) Élt egyszer a valaha világban Bondajkó és Onejka kik egymáséi nem lettek soha noha emez is, meg az embernek színigaz embernek színtiszta Szorgos volt mindkettő emez is, meg az Bondajkó az éghez közel a magasban hegytetőn legeltetett juhokat Onejka pedig könnyeit hullajtva érte kelmévé szőtte a völgyek ölén meglapult árnyékokat Kezeskedem rája: meglettek volna jól a két istenadta mégis, a sors úgy hozta Onejka hiába vágyódott arra hogy ezen ember legyen lelke-öle párja Bondajkó őbenne asszonyát meg nem látta Hanem tette amit tett segített a falubeli népeknek, meg Istennek (merthogy az erejéből az is kitellett) Onejka pedig legvégül még a szívét is a hóba tette hiába szívét is a hóba tette hiába 36 Ám csudák csudájára, egy csillagszórta éjszakába’ szerelme nevét suttogva sokadjára tüzet fogott Onejka öle valahára s szült iker fiúcskákat, szűzi ágyba kik cseperedve lélekben s tetteikben hasonlatossá váltak Bondajkóra Így aztán a valaha világ, elmúltukkal az igazak számosságában meg nem kisebbedett nem kisebbedett 37 Régi tárgyak A trikóm A kedvesem hozta Amerikából egy indián kokopelli rajzolatja van rajta, meg kilenc molyette luk kifakult, és a mosástól annyira megkopott hogy a nyakán a széle kirojtosodott A dunyha Jó aludni alatta, cudar időkben a test melegét sokáig megtartja idestova hetven éve teszi a dolgát anyámé volt elhoztam tőle, amikor meghalt János bátyó kalapja Puha nyúlszőr, békebeli megkímélt állapotban van gazdája évekig volt hadifogságban aztán hazajött a felesége nem, de a kalapja megvárta Egy csákány, a kamrában Ez is igen régi, rozsdás, elkopott az éle a Nagy Háborúban használhatták, mikor lövészárkot kellett ásni körbe a köves, kis hegyi falu körébe ahol dolgos életét leélte 38 Egy kép rólam Ósdi, ez is van vagy hetven éves cizellált fakeretben bambácska babácska ül a földön labdával kezében, odatetten semmiről nem tud még semmit E tárgyak mind hasznosak vagy nekem tetszetősek itt a házban egymással békésen megférnek néha azt képzelem, hogy az enyémek pedig csupán együtt laknak velem valameddig aztán, ki tudja, ki merre... 39 Rácsodálkozások szerelmességekre 40 Hajnali álmok öröme minden hajnalban színes álmokban lányokat látok közelben távolban mindig szépek nem beszélnek éppen csak néznek de van úgy hogy mellém fekszenek átlátnak rajtam tudják jól fontosak nekem elfordulva kinevetnek arrább mennek, visszajönnek kezemre teszik a kezüket vállamnak döntik karcsú testüket tenyerembe rejtik apró mellüket kíváncsin kutatják közben a tekintetemet aztán megelégelnek intenek egyet én felébredek és várok egy napot hogy megint eljöjjenek 41 Aludtál, én meg néztelek átaludtál egy délelőttöt elvoltam ott magamban körülötted hol az ablaknál álltam hol egy széken ültem az asztal mellett aludtál, mint magának való gyermek néztelek szótlan, milyen szép vagy csöndben maradtam, fel ne keltselek nem is mentem közel, csak egyszer mikor betakarni kellett álmot láttál a takarót lerúgtad kilógott a lábad meg a vállad a hajad a párnán szertefutva éj otthagyta pillanat álmodban a szád egy szót mormolt cssss - mondtam erre halkan hogy visszaaltassalak később jobb lesz, aludj még aludd át az egész délutánomat én meg nézlek addig 42 Három leginkább Leginkább a szemed éjre nyíló éj sötétben setétlő ábrándozás világrejtő kavics magába zárja mind amit lát Leginkább az arcod hegyek peremén kelő éles hajnalfény nő-titkokat sejtető egyre másra más Leginkább a tested vizek fölé hajló karcsú, madarak röpte ringatta ág lebírhatatlan káprázat nyújtóztatja vágyam az ég iránt Leginkább, az ami vagy mind felizzít, s ha tündér szárnyaid képzeletem megérintik lesz belőlem egyszeribe vigyázó kerubod s párjára lelt ős hím 43 Lánykérés Ha egyszer enyém leszel eléd teszem mindenem, amim van lehullott színes faleveleket talpad alá hajló zsenge füveket égen legelésző fehér bárányfelhőket lépted hangját rejtő mohapárnás csöndet és persze a tavaszban virágzó gyümölcsfák királynőknek kínált menyasszonycsokrait aztán mókás kisnyulakat, akik folyton esznek meg a négy lábon ugráló gidát, hogy megnevettessenek ezeim vannak... meg még este dunyha alatt nyújtózó álmos testmeleg hajnalban odakünn orcapirosító friss hideg erdőjártunkban fák lehelte tiszta levegő hazatérvén étek és könyvekből rengeteg betű hosszú meséket tudok arról, hogy a múlt miként lehetett volna így vagy úgy, másként és végig a kezemben fogom a kezedet és biztos léptekkel vezetlek körbe ebben a magam kitalálta legjobb világban ahol reggelente kelet felől a szomszédban fényes-szorgosan kel föl és rádköszön este pedig a hegy mögött méltóságos bíborságában elköszön a nap 44 Meleg áramlatok sodrása hason heverem végig az életem veled ezen a lankás tengerparton ahol folyton hullámok csapdossák a szétmálló köveket és meleg áramlatok halk sustorgást sodornak a közelünkbe a kezem átteszem finoman a melleden csónakok hajók ringanak a vizen semmi nem hiányzik a jóból a lét kerek mint a kisdedek és meleg áramlatok szelíd üzeneteket sodornak tőlünk elfele színén szőtt szerelem borítja mindenem a tested egyszerre számos helyeken ölelem annyira elégedetten hogy már a lélegzésed végbeviszi vágyam és meleg áramlatok sodorják örömeinket egybe 45 Párocskánknak eze, aza Például a mimikája szeme könnyez, görbül szája ijedezel, mi a baja; tán nem szeret aztán perc se múlik, rajtad nevet hogy a világvégét ennyire elhitted Vagy például az alvókája falnak fordul, ha cirógatod, hogy ölelhesd te meg aztán ébren nézed éjt-hossz a szája sarkán kicsurranó nyálcsöppet és a behunyt két szép szemet szuszog, neked pedig szú perceg a kongó fejedben bent Azért néha-néha eléjön olyas fajta pillantása, ami sejtelmeket engedtet nedvében csillogó fényes tekintet (eszével ellene ő se nagyon tehet) forrása búvó patak szíve táján s vénuszdombján fakad minek okán kedvére és kedvemre bitorolni kévánja azomat ami neki sose volt és sose lehet (de tőlem bármikor veheti kölcsönbe) 46 Levetkeztetlek Magadba burkolózott arcodra üdvözlésképp futó csókot lehelek hogy hazatértedben a fáradtságod ezzel levetkezni segítsem Azután jön a kabátod, a sálad a sarokba teszem hófoltos magasszárúdat mórikálok, titokzatos képet vágok ma én főztem vacsorát neked Míg eszel, mögötted állok masszírozom a vállad, s hogy ne szorítson a blúzod alatt a melltartódat kikapcsolom melléd ülök, a kezem a térdeden nyugtatom Fehér testeddel az ágyon mozdulatlan fekszel hanyatt fontolgatom: az lenne legjobb ha most a testemmel betakarnálak Nincsen rajtad semmi csak én és az érintésem nem hallatszik más csak a lihegésem Végül megcsöndesülök a melleden és onnan közelről látom a szíved merő seb alig veszel lélegzetet csukott szemhéjad alól folyik a könnyed 47 Szerelmem szerelme Háttal a falnak, kapualjban lapultam és lestem kifele lestem, hogy a szerelmem virággal a kezében vár a szerelmére A zöld kabátja volt rajta, tavaly én vettem neki türelmetlennek láttam örültem volna, ha nem jön el az a valaki a ridikülömben zsebkendőért turkáltam az orrom ki kellett fújni Amikor felnéztem megint az utca túloldalán egyszerre vele vettem észre a valakit amint kezével int mosolyog nagyon, és kiáltja a szerelmem nevét Kicsi nő, a járdaszegélyről épp lelép a nap a szemébe vakít boldogan tárja szét karjait szalad át a busz mögött két autó fékje sivít Vadul rohan a szerelmem oda rázza, öleli, szorítja, kabátjával betakarja szerencséje van, nem lett baja csak remeg még El kell forduljak szégyellem látni ahogy egymást ölelve zokognak 48 Vagyonkám picinke kavicskincs ékes ékszerem ritkán látszol, mert ha eső esik a tenyerembe rejtelek és én valamiért azt hiszem mindig esik vagy ha nem hát más baj érhet enyém vagy – a dolgom hogy éjjel-nappal féltlek és foglak a tenyeremben kavicskincs leheletemmel melengetlek ha elalszom a párnám alatt el nem eresztlek cserébe patakpartra puha mohát álmodok neked kavicskincs vagyonkám, így őrizgetlek 49 Rácsodálkozások az előttünk járókra 50 Apámról fényképek (aki meghalt 31 évesen) Három képem van apámról összesen az elsőn rőfre támasztja a kezét nevet szélesen, ő egy szabósegéd A másodikon katonaruhában anyám mellett feszít ujját a derékszíjába akasztja törzsőrmester, elszántan néz A harmadikon hófödte táj apró pont az apám fehér lepelben sílécen áll az Árpád-vonalon, puskával vállán Arról nincs kép, ahogy a gerincében repesszel a lövészárokban kúszik az arcán sár Anyám értesítést kapott hogy akit szeret hős és halott, és neki özvegyi nyugdíj jár Arról sincs kép ahogy a hadifogságból két évre rá (mit is kezdhettek volna vele ott) hordágyon hazatoloncolják 51 Szánalomból tette talán ápolta és lefeküdt vele anyám haldoklott mire megszülettem nem láttam élve egyszer se az apám 52 A halált jött temetni (Rohánszky Magda onkopszichológusról a Tűzmadárház alapítójáról) Minden egyesben az embert keresni keseredett lelküket a bajban megnyítni - mondta: ez a dolga Tartotta őket saját erejével bizodalmuk el ne vesszen a testüket emésztő kór lelkükön úr ne legyen - lehessen győzni A halált jött temetni feltámadó tűzmadárrá tenni aki esélytelen - azt is Volt, hogy sikerült, s gyógyultan újra összejöttek beszélgetni felszabadultan tudva, íme már kimondhatóan - jó dolog élni Aztán mégis, ha az esélyek végére értek darabig az úton még elkísérte őket hallgatott velük vagy hagyta elmesélni az életüket amíg a szó, az utolsóként mondott - csönddé foszlott 53 „Mindennek jöttem” (Ady Endre: Hunn, új legenda c. verse nyomán) Jöttem nagyszemű legénynek messziről messzire szalajtott életnek úrverte voltomnak s végemnek summájaként ezrekének Jöttem botlott elégedetlennek hitében engesztelhetetlennek ütést álló ütő legénynek buja asszonykísértőnek Bennem élt százados szándék versem dacos példázat, ajándék mit bánom én, majdan minek látnak cifra szolgájú vétós magyarnak vagy másnak jöttem Ady Endrének jöttem legendának 54 „Nő, ki érti e szavakat” (József Attila: Nagyon fáj c. verse nyomán) Megtapasztaltad akadt nő, ki érti de meg mégse nem szerelemszavadat s puszta kénye végett elveszejtő rombolásokat végzett benned Megmutattad a menekülő élet elől el, merre fussunk mi férfiak miként szenvedjük meg párra nem találva magára hagyatott magunkat Leírtad, nagyon fáj fájdalmad kicifrázva van-e joga így asszonynak kelteni kívánásokat ha érte nem fizet árat Hallja, míg él azt tagadta meg, amit ér te pedig érte meghalattad magad 55 Ganesha hazatér (Popper Péter indiai története) Volt P.P.-nek valaha egy apró szobrocskája Ganesha, az elefántfejű istenség aki szívesen segítne rajta - mondta ha vajmi kívánalma adódnék P.P. erre azt kérte tőle: igencsak kedvére volna ha eljuttatná őt - latba vetve varázserejét a belső utak és titkos értelmek honába, Indiába hogy ott lelke újjászülessék Cserébe a szobrocskát magával vinné beletenné a poggyászába s így visszajuttatva azt régi hazájába többé nem kéne fázzon telente Európában Sok évre rá, mikor P.P. elkerült végül Indiába magával vitte tényleg, s egy elhagyatott köves sivatagban kezével gödröt kapart, belerakta itthon vagy - mondta, és tovább ment Ganesha nem szólt, csak nézett kőszemekkel utána P.P. azonban forgolódott, nem tudott aludni éjszaka reggel visszament, fölvette, a zsebébe tette hurcolta ide-oda, mígnem elvetődött egy Siva-szentélybe 56 Ahol annak lábához Ganeshát a helyére tette ő pedig jól aludt azon éjjel és lám, reggel megvilágosodva-megébredve felfogta egyszeribe: helye van mindennek ebben rejtezik India titkos értelme 57 E tájék (Viszló Leventének) Barátomat, kiről itt szólnék - úgy ötven nehány éve gyermekévé szülte e tájék étette, itatta, ollyá alakította hogy emberes emberré váljék Azzá válva aztán az akképp látta a természetnek is kell legyen gazdája - fordított a dolgon s megfogadta: ennek utána neki lesz édes gyermeke e tájék Hitelest, eszébe és gondjába vette - világossá váljék százados tapasztalások útján ha okosan törődnek véle mivé tehettetik e tájék Vizeit megfogta, terelgette füveit, bokrait madarakkal no meg a szürkegulyával összebékítette - könyveket írt róla s óvta még a többi embertől is Harminc éve, hogy nevet adott neki - láttassék és lássék így lett mindőnk s a természet hasznára Provértes Közalapítvánnyá e tájék 58 Kőből követ (Sári Lászlótól Sári Lászlónak) Látom - ahogy mondod - ülsz a Huo-to folyó partján a csan-buddhista apát mellett mint Su-la-ce, ifjú szerzetes s elmédet patyolat tisztára üresíted hogy e helyt, a légben csillogva kerengő számos értelmek Lin-csitől fejedbe utat leljenek s megülve ott estig a magad kommentárját hozzá tehesd mint teszem azt, minek a görbületből kereket a kőből másik követ a kevésből mind egyre többet a könnyűből pediglen nehezet csinálni legyen elég, emberek a létezést ki- és átgondolni 59 Rácsodálkozások az utánunk jövőkre 60 Azon múlik - Ne bohóckodj édes komoly dolog az élet ha kimondunk valamit azon múlik minden ami lesz - Bizton állíthatom dönteni átgondoltan kell, ésszel mert a világ egy veszedelmesen magas hegy fel kell mászni a tetejére, hogy onnan nézve átlásd: tudatosan teszed, amit teszel - Jó, akkor szerinted a dumám az vicces mórikálgatsz itt nekem, és idegesítesz azzal: ha ennyit töprengek attól bandzsa leszek és kettőt látok majd belőled és akkor két nőt kell etessek ágyba is kell vigyelek benneteket de ráfázok, mert igazán majd egyiktek se szeret - Lásd be, hülyéskedéssel semmit nem oldsz meg csak halogatod a döntéseket - Te úgy véled: a gond vacak kis felhő amit előbb utóbb elfújnak a szelek és fölötte állandóan napsütés lesz éreznem kéne nekem is, hunyjam be a szemem - De hát miből fogunk megélni, édes 61 - Hajtogatod, hogy ez blabla, meghogy előbb-utóbb a fejemre fog esni egy tégla ha mindig mindenen töröm tenném inkább a kezem a hasikádra s pusziljalak fülön - Rajta csak, fújd gömböcre magad dülleszd a pocakodat fityiszt, meg szamárfület is mutogathatsz ölembe kucorodva - a fenébe ne borzold össze a hajamat - Állhatsz tőlem fejest jókedvedben úgyis rádszól majd az élet megmutatja meddig mehetsz árral szemben, úgy hogy közben kineveted - Felőlem hát tedd szüld meg a gyerekünket 62 Szelídecske babaszeme (Ágicának) Tágra nyitva mindkét szeme úgy nézgél rám Szelídecske nem tudhatja ki vagyok Rossz ember-e, jó ember-e ártok-e, vagy szeretem-e biztos, ami biztos elbúvik anyja mögébe Szelídecske mindkét szeme ki-kiles, hogy ott vagyok-e és vajon mi lehet a csukott tenyerembe’ Add a kezed Szelídecske hunyd be szemed nem-nézőre a titok, hipp-hopp, átviláglik tenyeremből tenyeredbe 63 Egyik másik apróságom (két leánykámnak) Van nekem két apróságom többet ér, mint királyságom egynegyede vagy a fele vagy talán a teljese Egyikük szebb, mint a másik másik meg szebb, mint az egyik nem is lehet kitalálni melyik egyik melyik másik Lehetne bár kitalálni a barna nagyobb a szőke kicsibb a világról kérdez ez a lelkemmel játszik a másik Én vagyok az öregapjuk őszszakállas morconborcuk hol medvéjük hol pacijuk erdőlakó vadmadaruk Odavagyok, elolvadok szívemből is kicsurranok bármelyik ha titkolózva a fülembe belesúgja - szeretlek Apóka 64 Kukucka reggelente Kukucka egyáltalán nem kukacka hanem csak egy úgy kedvességként kitalált szó reggelente szeretetből mondható Kukucka reggelente egy magzatka az oldalán fekszik a paplan alatt összekucorodva térde fel, a nyakáig húzva Kukucka pislog reggelente pillái összegabalyodva szemét nyitogatja, visszacsukja utat keres álomból a kies valóba Kukucka reggel borzas, ásít nagyokat a kezét a szája elé - bizony nem rakja rászólok, erre csak nyújtózkodik elnémít ártatlanság-pillantása Ha már megette a reggelit Kukucka megigazítja a szárnyán a tollait és ahogy a tündérek szokták általában indul, az égvilágot körberepüli 65 Végestelen végességek (a sorban következő nemzedéknek) Meglásd, egyszer nekiindulsz a lábad lejárni mígnem a Földet körbeéred Meglásd, majd szavakból tornyot fogsz rakni hogy az eget elérjed Meglásd, ha képes vagy valakit igazán szeretni megfogan a benne-léted Meglásd, élted ha magadhoz hűen éled lesz alkalmad felismerni létezését a végestelen végességnek 66 Ti se meg nem mondom magam se az én életem példa-e és mire ne is törődjetek vele éljétek a tiéteket úgy, hogy a végére ti se keseredjetek bele 67 Rácsodálkozás önnön önösségemre 68 A költészetem a KÖLTÉSZET (így, nagybetűvel mind) jambikusan vagy trocheikusan a nyelv éteri zenei abszulútuma nincs aki ezt kétségbe vonhassa - én, a botfülű pór (költészet helyett) mi mást tehetek ákom- bákom betűkkel mik egymásnak utána erednek csak úgy magamtól magamról beszélek - vaksi aki nemláttya fogytán bennem a készség sorról sorra botladoztat a nehézség de becsületemre legyen mondva ha leírok valamit a szóért teszem nem pénzért (no meg hogy szeressetek, azért) 69 Valék bézárva (egy amorózó verse) Valék bézárva lelkembe vágyódós szerelmesülésre s írok levélkéket asszonyleányoknak fogadnának-e be testökbe igaz szerelemtől elérzékenyülve Merthogy én szeretkeződni másképpen képes nem valék csak ha szívbéli fogadtatásom vélem elhitetik Viszonzást jókedvemmel s kedvességekkel fizetnék diszkréten hevülve bármeddig bárkinek bármennyit 70 A jó és rossz bennem (analízisből kifelé jövet) Valakik voltak kik köröttem forogtak a rosszból elvettek a jókból hozzám adtak mostanra elmúltak Magnak hagytak hadd tépelődjek, forgolódjak tettem tudatlan jót és mégis-rosszat erőimet próbálgattam Nem jöttem rá, ki vagyok valóban magamra eszmélni akartam de odáig se jutottam hogy kettőbe válasszam mik bennem a jók, meg rosszak Örökül pszichológusoknak, és azoknak akik engem így-úgy alakítgattak gyanítom, becsaptak nincsenek az emberben odabenn adható jók, és elveendő rosszak 71 Az én öt emberem Az első puha párnás tenyerére vett altatott, ébresztett, etetett a nagyanyám volt az, aki a létezésbe bevezetett és megízleltette velem a feltétlen szeretetet A második ácsingó kicsiny mellével és feszes csípőjével férfivá tett alám adta magát készséggel és elvette, ami belőlem neki kellett átéltette velem az áradó magától kelt szerelmet A harmadik kipallérozta az eszemet állított, védett és elvetett elméleteket bölcs professzoromként velem válaszoltatta meg a kérdéseimet hogy világossá tegye: bennem rejteznek a lehetségességek A negyedik igaz barátom lett bejárt velem síkokat és hegyeket madárfészkeket mutatott és mesélt egyenes ésszel, jóízűeket erdő-mező láttatta összefüggéseket hogy értőn értsem az élhető természetet 72 Az ötödik - én emberem az utolsó feleségem nyitója s tudója lelkemnek feloldója kishitűségemnek vitt a világba, és hitt bennem megértővé tett s rávett hogy magamra ismerjek Kapukat tártak ki előttem, ők öten 73 A falu, ahol gyökeret eresztettem (életrajz, őszinte) Vidéki városban születtem és negyven évig mindenfelé kerestem a helyem hol gyökeret eresszek hegyek tövén, erdő alatt végül a Vértesben itt ráleltem Számos dolgot tettem közben tanítottam egyetemen kutattam, kísérletezgettem de nem ezt kellett tennem itt a faluban, Csákberényben gyerekeket lett jó terelgetnem az erdőben Amit hivatalosan tanultam, azt elfelejtettem a kézzel fogható természet lett a mesterem emberséget az itteni népektől vettem ki hagyta magát, azt megkedveltem egyszer egy elveszett kisdedet a hegyben megtalálni segítettem Sokféle állataim a kezemből ettek figyeltem őket, mit miért tesznek igyekeztem érteni a beszédjüket kitudni, a létezéssel mitől elégedettek 74 legjobb volt madárfiókákat felnevelni és látni, ahogy útra kelnek A felhők játéka, a nap színével rajtuk adott jókedvet, az életnek értelmet s hogy másoknak is hasznára legyek leírtam versben, amit lehetett erősen örültem annak hogy itt lehettem 75 Kő az ablakommal szemben Tegnap elmentem a sírköveshez vettem egy jó nagy sírkövet szépen csiszolt fekete márvány a tükörképem látom benne Felállíttattam az ablakommal szembe oda se nézek, tudom, ott van mázsás terhében a földre nehezedve biztonsággal álldogál, nyugodtan Most kimegyek és nagybetűkkel ráírom a nevemet meg hogy leélek majd ennyi-annyi évet elképzelem, azalatt mi minden leszek Bejövök; az ablakon kinézek lassacskán belenyugszom a mi-minden utánba és elhiszem, ami lesz Holnap virágot is viszek 76 Sokkal jobb élni sokkal jobb élni még szegényen is éhezve és fázva testedet megalázva azzal, hogy számára semmi adnivalód nincs jobb élni mint nem még ha bénává tett a sors és a tolószék, rabjaként nem ereszt vagy ha nappal se látsz mást, mint sötétet siketen és vakon is te, te lehetsz élni jobb még akkor is ha a lelked felét elvesztetted apád, anyád, gyermeked vagy a szerelmes társad odalett láttad bennük elmenni magad az enyészetet megtapintottad élni a megéltekért érdemes hogy észrevedd: a sötétet váltja a hajnal egyszercsak kibúvik a földben rejtező mag ami voltál, idővel bizonyost meghalad és az emlékezet messzebbről láttatja egy s más gondolatodat 77 élni jobb, mint meghalni mondogatom majd még olyankor is amikor az utolsó lélegzetem veszem 78 A szél és én Szoknyája alját anyámnak meglebbentette a szél föl kicsit csak ott lettem meg én Zokogtam a simogatásért anyám sóhaja megfútta arcomat odavont magához a világ közepén voltam ott én Lehúztam a vonatablakot kitartottam fejem a szélbe rohant a táj velem, lemaradt, nevettem álltam ott én, erős szálfaként Tettem, amit a világban kellett tennem lovamat eloldoztam, nekieresztettem jókedvemmel a népeket megörvendeztettem éltem ott velük én, mindenek közén A végén azt remélem, egyszercsak szilaj kedvében a szél nekiveselkedik megint és az arra érdemeseket egy örökkön való helyre fölröpíti ott leteszi, elcsendesedik elcsendesít közöttük engem is 79 Epilóg a szeretetről Utamat, mi egy asszonynak méhéből eredett többféle nők és leányok lelke s öle közén tettem meg Keresvén az abszolútus szeretést miről pulya korom óta tudom hogy valós lehetőség Sokáig nem élhettem meg teljességben de bévül elképzeltem nekem az milyen kéne legyen Jártamvolt hát körbe a világot érette belé csöppentem jó s rosszabb érzelmességekbe de fejem felkapva, mint a riadt ló tág orrlikakkal menekültem ha elégtelenségét megérzettem Ifjan gondoltam: szolgálómmá kell legyen az, ki engem szeret Később: hogy abból látám meg velem azonosmód véli jónak az életet Mostanra megértettem csak a magam számára keresni, amit keresek Nárcissus kísértése, a kevésnél is kevesebb 80 Messék egymást a terek, melyben éltek értő s megértő társai legyetek egymás teste-lelke meztelenségének elfogadója a szeretet kiváltotta szeretetnek s akkor az önösség szégyenletében iszkol a föld alá, akárha nem is lenne * Megtaláltam, amit kerestem a járkálás bevégeztetett 81 T a r t a l o m Rácsodálkozások rejtelmekre és sejtelmekre Meg van írva 6 A történés és a pillanat 7 Amiből nincs olyan, hogy nincs 8 Rácsodálkozások a földön valókra Megérötte 10 Amíg a festék szárad 12 Kis tűz 13 Dolga volt 14 Legyen úgy 16 Rácsodálkozások az égi cselekedetekre Angyalok járnak körbe 18 Az út poros, az eső elered 19 Isten, mi a közöd 20 Ne szapulgass engem, Istenem 21 Katonák - érthetetlen 22 Atyám, miért úgy rendezted 23 Uram, oszd be légy szíves 24 Rácsodálkozások az utak mentére s végére Ha kérded, merre 26 Elmentem Amerikába 27 Öregendő 28 Mibe ne halj bele 29 A halálom a barátom 30 82 Rácsodálkozások a világ szépséges rendjére Esőcsepp 32 Madarak a magasban 33 Bezzeg a halak vagy a madarak 34 Bondajkó és Onejka summázata 35 Régi tárgyak 37 Rácsodálkozások szerelmességekre Hajnali álmok öröme 40 Aludtál, én meg néztelek 41 Három leginkább 42 Lánykérés 43 Meleg áramlatok sodrása 44 Párocskánknak eze, aza 45 Levetkeztetlek 46 Szerelmem szerelme 47 Vagyonkám 48 Rácsodálkozások az előttünk járókra Apámról fényképek 50 A halált jött temetni 52 „Mindennek jöttem” 53 „Nő, ki érti e szavakat” 54 Ganesha hazatér 55 E tájék 57 Kőből követ 58 83 Rácsodálkozások az utánunk jövőkre Azon múlik 60 Szelídecske babaszeme 62 Egyik másik apróságom 63 Kukucka reggelente 64 Végestelen végességek 65 Ti se 66 Rácsodálkozás önnön önösségemre A költészetem 68 Valék bézárva 69 A jó és rossz bennem 70 Az én öt emberem 71 A falu, ahol gyökeret eresztettem 73 Kő az ablakommal szemben 75 Sokkal jobb élni 76 A szél és én 78 Epilóg a szeretetről 79 84 A szerző előzőekben megjelent kötetei: Kérdő jelek (1993) Arcjátékok (1995) Van egy nap (1997) Létezéskönnyítések (2003) Kerek a világ innen is, onnan is (2013) Szerelemkedések A-val (2013) (írotta: Nemes Jankó Bálint) Meleg ruha hideg időkre (válogatott versek) (2016) Bondajkó és Onejka (2018) Bondajkó az égben (2020) Amerikai panoptikum (2021)