SZÉKELY SÁNDOR L é t e z é s könnyítések Kornétás Kiadó Budapest, 2003 2 © Székely Sándor, 2003 ISBN 963-9353-21-3 3 I D Ő F O G Ó C S K A 4 5 Fűrészporfejű Kóficmackó a városban (ilyenolyanságok) Mancsai közt szorosan tartva a messzetávolt fűrészporfejű Kóficmackó bámul a Duna nevezetû folyó egyik partjáról át a másikra Úgy értem a távolt, hogy ennek a mackónak fogalma sincs az mi is hanemhogy tőle lehetne tér, kép, vagy mozi fő, hogy bámulni lehessen Ez egy ilyen – olyan bámulós maci eléfolyik a Duna, csillog a Kófic szeme is, meg a víz színén a mindigmás-alakúságok és arrébb a távolságok Ahol egymás hegyén-hátán hevernek utcák és házak, és Kófic szeme a szemhatáron rácsudálkozik arra ahogy a nap naponta felkel, jár egyet és belenyugszik a megmaradásba Kófic csak néz 6 mint medve a mézbe-mázba bele is ámul a lelke a símogatásba meg kuckósodásba ezen a fészekforma testmeleg helyen ízlik neki az otthonlakó mostjó Istenem, érdemes mackónak lenni a városban, ahol mackótlanok az emberek és annyira szeretik, ha egy-egy közéjük téved hogy mindjárt megmutatják neki ez itt az ilyenolyan tér, az ott meg az élet Befér-e mindez, abba a fűrészpor fejébe? 7 Anyámadta pofonom Hát én valahogy olyan voltam kisgyereknek mint a töppedt túró. Ültem a sarokban, és kitalált homokot szórtam egyik lábikrámról a másikra. Megjött anyám, letette a szatyrokat én meg elkezdtem nyaggatni, hogy unatkozom. Micsinálsz?! - kérdezte, én meg megint, hogy unatkozom. Letette, ami a kezében volt, és összeszorított szájjal lekevert egy pofont. Utána elment tejért, mert azt hazafelé nem kapott. Ez volt az én felnőtté válásom. Hogy ezentúl rám bízatott egyszer és mindenkorra kitalálni a dolgom. Ha meg már kitaláltam csínját kimódolva meg kell csinálnom. És ha megvan elébem mosolyogva magam kell örüljek neki. 8 Időfogócska Arra gondoltam akkor hogy most majd arra gondolok akármennyire is ha mozdulatlan maradok nem tud befogni magának percnyi cifra hámjába a szaladtatós idő Igyekeztem, hogy ne is legyen soha vele dolgom olyan semmise amiért megszámlálnom kellene hány óra fogy el a létezésre És akkor íme tessék elfogyott az összes év maradtam, ahogy voltam mozdulatlan - és nincs más most majd arra gondolok hogy egykor arra gondoltam... 9 Rövid levél a terveimről Igy túl az ötvenen ideje lenne már eldöntenem hogy mi leszek ha nagy leszek Egy éve újabb oskolát jártam ki s arról kaptam igazolást nem az vagyok aki addig ami Hanem más Ez is egy foglalkozás keresni és nem lelni a nap alatt helyet Ahol a van tőlem függően más mint a lehet s nem hasas hordóban kereng únos-untalan köröket 10 Nyomasztó egy dolog hogy minden nap ha fúj a szél ha süt a nap önként fogom magamat és ugyanoda elmegyek és e fiktív helyen lényegtelen sem rólad nem sem rólam nem szóló dolgokról ismeretlen emberekkel beszélek este lesz és elfáradok reggel lesz és fáradt vagyok attól, ami nem én vagyok sem nem te de senkise 11 A percem Amikor a nap háttal kel föl nekem az az érzésem nekem egyáltalán nem kell a paplan alatt pizsamába csavart testem és hiába, hogy kinyitom a szemem már tudom, vissza kéne csukni mert az éjjel rámült sötét nem hagy úgyse semmit látni és akkor van egy percem még aztán reggel van kinyitom a szemem mégis a testem zuhanyozik meg kéne kávézni is belenézek a tükörbe fodrászhoz fogok menni Az órára nézek: ez volt a percem 12 Kedvenc hibáim számosak Elsőnek mindjárt ez itt hogy mindegy, ki mit várt el tőlem mentem az életen kacskaringózva át, mindenkit odahagyva amerre az utam vitt Felálltam, amikor ülni kellett bámultam a levegőeget töprenkedve cseperedtem és csúnyán írtam le a betűket Kértek, s mégse mentem el kezet mosni Megszerettem, s megszerettek és úgy tudtam kimondani, hogy hittek abban: ég az égen a nap s nagyszerű, hogy vele égünk mi is Aztán este lett vackát igazgatva aludni ment mindegyik Gyerekeim lettek, ketten s nem csak nevet de fele mindenüket – rosszat, jót tőlem kapták meg Kár, hogy felnőttek nem őrizgettem őket eleget 13 Számosat hibáztam Voltam, hogy lehessek magam: én dacos, kicsi, kevély és kemény port kóstoló emberléptékű élemény 14 Gyerekcsináló Hol volt (hol meg nem) hogy úgy éltem (aszittem) nekem kel fel a hold Megvacsoráltam csillagot hosszúra eresztettem a kedvem másnapra egy purdé ott lapult a kedvesemben Az udvar tiszta volt kiálltam a közepére marokra fogtam a botot belesuhintottam a levegőbe nyerítettem egy nagyot 15 Döntés Tényleg, most mi legyen? – pelenkát hajtogatva kérdezed én meg hason a kereveten dolgozatokban javítom az ékezeteket Megtartsuk, vagy ne? – kérdezed és csapdába csalsz vele akár azt mondom jó, akár ha ne tovább javítom az ékezeteket De mégis, mondj már valamit mit tegyek, ez a te dolgod is – felsír a bepisilt kisebbik, felnézek hagyom az ékezeteket és azt mondom – Hát jó, legyen – (és legyen nagy hasad és hátfájásod kialvatlanságod és hajnali szoptatásod tüsszentésre alapozott aggódásod csitító-ringató le-föl járkálásod legyen befelé figyelő telt terhesasszony arcod nyugodt, magából kisimult szoptatónő arcod göcögős babázós gyereklány arcod félelmetes harcos anyatigris arcod) majd nézlek, elnézlek s javítom az ékezeteket – 16 És neked is mondom – Jó, legyen – (legyen egyedüllétre-rémült oázásod kiszolgáltatott éhséged és bekakilásod törvényszerűen elbukó lábra-állásod ezer ’miez?’-kérdésed és rácsodálkozásod pofonoktól sokáig szivárgó csalódásod legyen gyermekkorod és még hetven éved sóvárgásokkal teli szeretet-késztetésed számolatlan hited – hogy ha elvész egy nagyon ne hiányozzon) majd nézlek, elnézlek s javítom az ékezeteket – Magamnak meg azt mondom igazából nem is tudom – de biztosan nincs jogom mást mondani 17 Ráhagyok Tízig számolok utána ráhagyok egy napot kihúzom valahogy a hónapot és év végén megfogadom ez így nem lesz tovább hanem fogom magam és áthúzom a tűfokon és téged akit már nem szeretek (ha kéred) egyszeribe megszeretlek mert a gyerek meg a lakás ugye meg a rezsi meg a magány együtt töltött évek (elfogyott a ’kérlek’) máris itt a vége Úgyhogy tízig számolok téridős örömökben gondolkodok át- meg átúszok a falon folyton egy túlsó partra – halakat fogok és ráhagyok egy napot 18 Hiányzom magamból Mint öreg óra csontig lejárok néha fájok, alig eszem és nehezen lélegzem aztán nekiveselkedem újra elmegyek a boltba tejet, kenyeret veszek s élem darabkáig megint ezt a semmi létemet ami mitől is az enyém tessék, tiéd lehet Hiányzom magamból elfogyott véremből a bor testem már nem a kenyerem szavam már nem a hitelem elalszom, ha magam vagyok felébredni csak a múltban tudok és ha gondolkodom se élvezem 19 Szarkasztikus-nárcisztikus létige-ragozás Testemből már így kifele menekedve hazaküldök mindenkit, egyetek igyatok, aludjatok, szerelmeskedjetek reggel vegyetek föl fínom ruhát a még élő testetekre, aztán gyertek a szobába, s lássatok csudát Az előbb, tegnap még itt voltam Lehúnyt szemmel most is talán vagy nem, még létezem Pereg a dob De lenni már biztos' nem vagyok 20 Alvóra vigyázni Véznán csipás, álmos szemekkel eleve megfáradva megszállt bennem a lélek hogy átaludja ezt a kinn kínjában ide-oda tekergő ötven évet Én meg föl se ébresztettem, hagytam nem is bujtogattam nem is csiholgattam, csak szeretkeztem, dúdolgattam és nevettem rajta – hogy hortyog a buta – észre se veszi elfele merre is múlik az idő Most már inkább vigyázok le s föl futkorászok a térben és kérem, hogy legyünk csöndben föl ne ijedjen amíg eljönnek érte azok akiknek megadatott 21 Szegény anyám a metrón Szegény anyám az éppen kész lett vadonatúj fogsorát megmutatni metróra szállt, hogy elmenjen legkisebb unokájához Újpestre két kis terítőt vitt neki Hirtelen indult a metró szegény kicsi anyámnak nem volt ülőhelye és így elesett s eltört benne egy nehezen gyógyuló csont nem tudták biztatni az orvosok Szegény anyámnak karácsonyeste amikor fehér volt minden és térdig ért a hó lett vége rossz, hogy nincs nekem 22 Múltapó és csöndsziget Lelkemről a kalapot levéve mezitláb lépek be erre a helyre ahol álomfakó létezésben napok, hetek, évek teltek velem el Porszemek a párkányon mutatják az utat vissza vágyból font pókhálók közt sóhaj ül a sarokban s a huzat a kéményben, alig hallhatóan felfeslett szélű neveket hallgattat meg újra Itt már akkor is a Múltapó lakott amikor én még gyerek se voltam se gondolat csak nyarak és telek kergették egymást körötte, s ő bólogat most is, ahogy a történetemet keresve kezemet magam mellé leejtve csöndben állok a lélekfogó sötétedésben Árnyékokból sző körém az idő királyi ruhákat 23 Hószínek, nagyapával Égből, dunnából élőre, nem-élőre takaró hull Az útnak eresztve magát nagyapa kackiás bajusszal kísér egy lyányt, akinek fekete kendője, mire hazaér hófehér Messzenéző, felízzó tekintet megfakult fénybefagyott felszínek Ugy alakult nagyapa elmegy és hős lesz a háborúban – fekete fehér képen a háttér hóezüst Szemkinyitás távolból közelre apró pont a nap a hajnalba’ fázós, nemakaródzós reggelbe’ sietni kell közelből távolra Nagyapa sebtében a derékszíjat csatolja, kapkod az asszony az út előtte hósárga Hangok a hidegben, jelzések lövések, fájások, ordítások 24 merre az arra – hirtelen nehéz lesz járni, nem látni semmit ott Nagyapa lába az aknával együtt elfogyott a robbanás csukott szemmel is hónarancs Ködlehelő, hátlapogató emberek nevettető kupicákkal körbeállnak téblábolnak köröttük a gyerekek nemsokára enni kapnak Nagyapa mankójára támaszkodva megszúrja nekünk a disznót sürgős-forgós vérpettyek hópiros Földreszálló estében sötétbebújt szobában szócsitító melegben kályhaduruzsolásban nagyapa bóbiskol. Mellette kicsi vagyok és kinézek az aprószemű ablakon hókék Téltakarta éjszaka csikorog a jég hasa szalad a szán rajta át egy harmadik partra Nagyapa sírján összekucorodva megfagyott virágok hófekete 25 Vacogós parafráz’ (J.A. lába nyomában) Nekem a kép: hogy a semmi ágán keni koszlott csőrét oda a lét foszlott puhasága fölötti odvas fán az ott ülő rézgombszemű feketetekintetű madár Ez mind, ami jár a nincsből, – kár hogy a történet itt nem áll össze frappáns koherens egésszé részletté hasad az állítás a költő a semmi- ágú fa alatt előttem kiskabátban rója az utcát Csak a seb ahogy mondom a verset vakaródik el még inkább varassá kis testén s én próbálom – akár a csillagok körötte – nézni, ez a szíve Attilának vele vacogok 26 Dedó (Pistipistiségek á la Örkény István) Pistinek a papája a múltba' ügynök volt – de nem ám biztosítási hanem háromperhányas esetleg kágébé aztán kisült, hogy cia (amit ma megenged az etika) Pisti átvett egy borítékot – a tévé is megmutatta attól, akinek ő szegről végről de kiderült, csak kölcsön kapta rövid időre és majd visszaadja kéz a kezet, s arcon a bőrt mosdatja Pistivel a titkárnője orális szexet űzött – tuti biztos forrás amiből kiderült háromszor ment el a Pisti és a titkárnő is kielégült Pisti azt mondta a parlamentben hogy a közért ő ezt mind abbahagyja kész kivenni a fülbevalóját – neki első a nép 27 s közkívánatra a demokráciát demonstrálva az apró részleteket is elmondja mind – Nem vagyok én óvónéni tessen engem békénhagyni ezzel a rámutogatósdival hogy megmondalak a közvéleménynek – nem érdekel a részlet és nem akarom megszavazni meddig szabad érnie a szemétnek Szóljon inkább arról az élet hogy tiszta útján a világra jön tanul, alszik és játszik apává, anyává nő föl meghal és újra és újra megszületik – az ember gyereke 28 Dolgunk van tél és a nyár között Emelik a lábukat, húzzák a szekeret s mégis ott maradnak állva a lovak a fényképen mögöttük hóval szegélyzett tavaszi víztükör olvadáskor a földszagú, földízű feltámadás felett Dolgunk van tél és a nyár között a meleget jégbe dermedt burkából, mint időtlen mozdulatot a képből kiválni biztassuk meg, s páralehelős lovainkkal érzéseinket repítsük magasra a zöldjébe részegült mező felett 29 A tét Húzd meg, aztán ereszd neki a tét maga a vágta hôköltesd meg a semmi elôtt aztán megint a sarkad a véknyába köd elôtted köd utánad Fogd erôsen, markolj bele minden belefér egy dobbanásba dönts arról, ami nincs pimaszul kérdezz vissza a világra van elôtted van utánad Most már szállj le, engedd el egészen nézzed, meddig fut magába s ha megáll, s legelészik nincs több dolgod ebbe a határba se elôtted se utánad 30 31 I G É R E T E K 32 33 Ócska kipróbált kívánságok Jó lenne álmot venni Használtat, ócskát, kipróbáltat Olyat, ami elringáz, s magától megveti az ágyat Jó lenne asszonyt hívni Elébe tenni poharat, tányért, kívánást Testében keresni a tapasztalást adni a holnapból egy harapást Jó lenne újra melletted feküdni Sötétben a nevedet ragozni Röpdöső madár melleid éjjelre mocorgós fészket raknának a tenyerembe Jó lenne benned elaludni És felébredni arra, hogy felébredtél Ásítani, fogat mosni, fölvenni a ruhádat oda menni, ahová megy a lábad Jó lenne te lenni Ócska-lett múltam tőled visszavenni Aztán ugyanott elkezdeni és befejezni gyónás nélkül fehérre tisztulni 34 Égígérő Régóta éhezőként álmodottat elnyerőként alig hiszem az egészet teli szájjal eszem belőled nem telik be se testem se lelkem veled semmikor se Csigára, kőre szavakkal a levegőbe boldogságmintákat festesz a szememre létezéseddel helyet melegedni való meleget teremtesz magad mellett Szeretnék a jód lenni tenyeremet alád tenni röpíteni föl a magasba holdkévébe, csillagmagba könnyűséges valóságba sokátartó álomlázba égigérő szabadságba 35 Igérem Jó, én megígérem megtartalak és elengedlek ahogy és amikor kéred megélek érted ezeregy léptéket tágranyitott szemmel szeretlek mint gyerekek a meséket és kiszeretek belőled becsukott szemmel varázsütésre De lennék inkább a házad ahová serényen dolgod szerint ki- s bejárhatsz vagy kerted amiben egyedül napozni mezítelen támad kedved vagy az ágyad amiben semmire gondolva mint takarót félálomba rádsimítom a vágyad Reggelre, mint jótündérhez szalad eléd három kívánságom az éppen megszületett titkaim 36 Nem adhatok nevet neked mert hol ez, hol az a mindenfelé guruló üveggolyó- álom vagy a fejemben mielőtt felébredek és ha felébredek hol kedvcsináló szél, bánatoltó eső hol ablaknyitó békés derült idő vagy körülöttem vagy illatos forró tea szépívű csészébe bújva vagy egyszerű tiszta víz gyöngyöző pohárban mert (honnan is, de) biztosra veszed hogy így reggel szomjas leszek és aztán szappan vagy a kádban és virág a vázában hogy kívül-belül tiszta legyek meg öltés a ruhámban amit felveszek meg fűző a cipőmben amiben elmegyek és gondolat a fejemben amin egész nap töprenghetek 37 és még akkor sem tudok nevet adni neked mert csönd-télben törékeny jégcsaplány vagy az ereszhajlatban hajlíthatatlan sudár szil a tenniszaladó tavaszban dús öröm a remegő levegőjű kemence-nyárban és kicsi összehúzódzkodó bogárka ősszel a tenyerem tölgykéreg ráncában 38 Egyszerű fűzmese Fűzanyó és Fűzapó általéltek több mint ötven évet Nagyok lettek és szépek És akkor jöttek rá messzi egymástól mennyire hogy összeillenének Akkora lett a vágyuk hogy közös legyen az ágyuk megszaggatták érte az összes gyökerüket a Fűzanyó és a Fűzapó mendegéltek aztán egymás mellé értek Nagyok voltak és szépek 39 Napban, sötétben, ködben (vázlatok) Naptól vaksi szemem elé emelem a tenyerem s mit ád ég, az arcod lakik benne alszik és belelehel a bőrömbe Képzeletgyújtó sötétben heverészve tányérokat pörgetünk föl a levegőbe s míg mozdulatlan rádcsodálkozom fennmaradnak engedelmesen Tejföllé sűrűdött ködben egyazon széken ülünk ketten élésünk parazsát őrizzük eggyékucorodott ölünkben 40 Kedves M Áldj meg engem kezed köszöntésével és magad közelségével Áldj meg engem lehelleted levegőjével és szavaid érintésével Áldj meg engem szemed ölelésével és tested nemes örömével Áldj meg engem a létezéseddel és a belőle való felismerésekkel Áldj meg engem szépséges áldottságaid bizalmasságos melegével 41 A ruha alatt Nem csinálnék vele semmit csak vágyom nagyon, hogy lássam a ruha alatt apró rezzenéseit ahogy elmozdul utánad vagy mozdulatlan ül szép, szimmetriás rendben két sejtetős hegyecske öntudatos, szelíd halmokon Nem is nekem vannak valami éhenkórász dednek mégis örömet adnak azzal, hogy léteznek álomfejtő, vágybontó készségek titoktudó kísértések magot őrző meleg 42 Most-most és most (csillagszórás) Néha lassan olyan még nem is tudom te kezded vagy én kezdjemmel kezdődik mígnem egy vétlen mozdulástól vagy a hiányától szaladni kezd a vérem s én utána nem is nézem hová harapok midet szorítok csakhogy adjak meg a kapok a lényeg s hogy kérjed most-most meggyújtom a csillagszórót – 43 Máskor gyorsan fogdosós évődéssel kapkodós vetkezéssel kezdődik s aztán megnyugszik minden hogy jól van így a tested a tenyeremben a testem a tenyeredben csónak a vizen hal a vízben hajlós hínárok sűrűjében álmos ringatós áramok a mélyben és a sejtetős sóhajtós csöndben súgod, hogy most meggyújtom a csillagszórót 44 Csak úgy összevissza csak úgy összevissza eszembe jut mindenféle (öltöztetlek szavaimba vetkőztetlek csöndjeimbe) hogy van hogy eső van, nagyszemű amiben csak állunk ázva mondat közben elakadva mondat végén elmélázva hogy van hogy este van, setétlő kétségdobok pergésében égszínező alkonylázban arconölelt bizonyság van és vannak álomszárnyú ébrenlétek tépve-dédelgetve összenövő éj-kapuban ölelkező kéj-virágú szerelmeskedések és van hogy emberek vannak körülöttünk belőlünk eredő kicsik és nagyok mézként csorog ránk gyermekszép világuk 45 Egyenként napra nap reggel és este megcsókollak (mégha magamban is) hátha enyém vagy mégha a magadé is egyenként napra nap megélem, mi a varázslat abban, hogy én én vagyok te meg te és mégis, ha együvé lefekszünk este enyémként érintem meg mindkét mellecskédet egyenként napra nap megértem, mi a varázslat abban, hogy hallgatom a szavaidat melegedni keresem az arcodat hűsölni az árnyékodat és ahogy egyenként diót török neked számolom: több mint háromszáz hatvan öt nap óta egyfolytában szeretlek 46 Törékeny szeretések én kicsi bánatbugám én kicsi szamárkóróm szeles kis szellőrózsám loncom, loboncom hajlós kis fűszálam földízű étkem elébed szaladok kilátszik a térdem én kicsi ékem kinyitom tenyerem szélben csalinkázó talpad alá teszem vállamon ringázlak hátamon cipellek hangyányi csodákat álmélkodok neked én kicsi estelem én kicsi reggelem számban óvott pára szólongatott hitem 47 Kerestelek, kereslek (töredékek) Kerestelek Nem értem Szeretlek Nem értem Mondd ki Mégis Akkor se értem Hiszen te Én most is Akármeddig Nem értem Csak azt kértem Kérlek megint Hidd el Nélküled nem Meg te se Én is alig Semmi nincs Kereslek megint 48 Hűséges kutya a hiányod itt csahol, liheg, szalad a nyomomba megmorog, ha megállok belekap a bokámba vagy fölbucskáztat, ha pont nem arra mozdulok amerre te vagy hogy aztán síma, szép, nyújtotthátú futással önfeledt, tágult orrlikú hazatalálással vezessen feléd s feltartott fejű bizonyossággal elégedetten a tűz mellé heverjen amiben ketten itt egymásnak égünk 49 Parázsfúvás Hosszanti göcsös ág végén a láng felcsap veresen majd bíborba vált s fut végig sebesen a hamvas szürke zegzugos görbe peremen ahol a szél puha szája sorba sok levegőcsókot lehel rá Nem is egy egész félmondatod elég mondjad hogy ízzak újra szád sarkából előbújva fölkap a láng s a megfúvott parázs vöröse végigkúszik az arcodon lefele maga-megadó válladon és az emelkedni vágyó apró halmokon át a bokádig le 50 s a hátadon az íves gerinceden végigfutó remegésben az egyre szaggatottabb elharapott lélegzésben a selymes öledben kinyíló engedésben sorba sok percnyi szikracsillagok hamu takarta ámulatok várnak rád és rám 51 Máshollét Fekszem egy szobában, és nem ott vagyok hanem egy fényitatta lágy helyen ahol a nézésem éles ízzásokra és elégedett árnyékokra osztja a teret s minden hangod és mozdulatod végleges véletlen lenyomatot hagy ahogy madarak szárnya a levegőégen Állok egy ablaknál, és nem az vagyok aki tegnap itt kinézett aki könyvekből sorokat értett hanem együvé látok elejet és véget ahogy kerekek kerületét érleli utazós távolsággá a képzelet Kilépek egy ajtón, innen most elmegyek olyan hittel, amiből csak egy lehet egy embernek egy világba, ahol a képességeink tenyerükön tartva megértő jósággal veszik szemügyre a valót 52 Akármennyi Én nem értem másnak hogyan van elege belőle én, ha tízszer ennyi lenne se telnék el véle hanem adnám vissza magam darabokba cserébe hogy tessék, vegyél egyél, neked mindig lesz belőlem 53 B U D D H Á T Ó L K E L E T R E 54 55 Volt veled már? hogy semmiszínű apró törtfelszínű ólommozdulatlan darabkákból a világ egyszerre élesen fehéren ragyogó értelmes egésszé összeáll és így adja oda neked magát amíg meg nem érted a dolgok nagyon egyszerű okát hogy idő épp most van a tér pont az a pont ahol a van megtalál és a pornyi jel alig fölötted az irány 56 Régen nem találkoztunk, és azt kérdezed mit csinálok mostanság ... mit is hát ezt, azt (lehet szégyelnem kéne bevallani) hogy csak legeltetem a füveimet terelgetem az árnyékomat kóstolgatom a levegőeget napoztatom a faleveleket biztatom a fákat, hogy nőjenek hol kinyitom hol meg becsukom a szememet szélben szétterítve szárogatok esőáztatta köveket a világba' elveszett gyerekeket keresgetek s mélyen megsüvegelem a gyöngéket hegynek föl megizzadok de fönn a szélben a szálló pornál is könnyebb vagyok és lefele jövet a mellemben hozom a magasságot nagyokat csujjogatva eszement szaladok arra amerre a felhők mennek békesség velem békesség veled 57 Tölgyanyóka és az Este Kékszínű, feketeárnyékú, vajákos Este Egyre mélyebbre setétíti a horhosokból előjövő bizonytalanságot kiemel, elmos, átértékeli az addig-láthatóságot és – hogy félhessen, aki nagyon akar meghuhogtatja a macskabaglyot Megszoktam, ő az Este ásítást és elfekhetnéket olt a majdanokká és talánokká lustult lehetőségekbe lehevertet a fa alá a hálózsákra, és akkor Tölgyanyóka az esti széllel megborzolja kotlóshajlandóságú levéltollait pelyhei közé álmodnivaló semmiségeket dugdos fölébem teríti bajcsitítós, szárnyas-mohos ágait a réseken, mint ablakon, kóricálnak a csillagok csukódik lefelé a szemem otthon volnék itt benn estében, erdőben 58 Buddhától keletre Létezők között a távolság semmi se mindegyvágy itt vagy ott lenni Az út is csak az egy ponton magába forduló kerék önössége Változó arca van bármi szenvedélynek kezdetben valót-akarni törekszik A végén alig más, mint a létbe tévedt vétlen csecsemőmosolyú teljesültség Nincs út, és hozzá eljutás se keressük a pontot Buddhától keletre lassan körbe megfordulunk körülötte Eddig tart a minden 59 Távoli közeledés, gőzössel Kiválasztok valami távoli nem is ismerem állomást felpakolok kenyeret, könyvet fát vágok felfűtöm a kazánt Izgat az a távoli valami elém gyorsul a közeledés rakom a fát mögém lassul a távolodás Itt is vagyok és ott – leginkább még ittebb – dúdolom a kattogást elintegetlek kiteszem a tenyerem a szélbe 60 Osztás Kezdetben halmazban hevertek halomban mindenféle igazságok Kicsik és nagyok és voltak olyanok amik csak egyfelől azok De máshonnan mások, s álnok módon megbújtak köztük tüskések és fájók Mindegyikből mindenkinek igazságosan el kéne osztani ezeket Igy lett S így lettek igazságokból felek és negyedek 61 Napkérés és kiáltás (hajnali kósza varázslás) Hegyet ütve tengert ásva egyszercsak lett e setétre sikerült világba ez a kettő A kérés ilyen: száját az égre emelő esetlenül lebegő szótlan kő A kiáltás olyan: ujjával égre meredő talpát a földnek vető szótlan kő Mindkettô kézenfogott néma árva matériaként úgy van a világba mint ki a másik nélkül lenne és nemvolna tudná, mégse nem mondja szólná mégse nem tudja létükben mozdulattalan létezôk Kimondom hát, amit akarnak Jöjjék el a reggel és fényesség légyen a nap 62 Ések, létezéskönnyítések (porból, sárból, hóból való mehetnékek) Legelébb a sisakom a porba lerakom, és billeg kettőt utánam, ahol otthagyom, és az arcom – nézzék fedetlen és az enyém és meg se állok, menet közben bontom – látják a vállpántot a hátizsákon nem bánom, tottyanjon le a sárba és maradjon itt – tessék és levetem, legyen a hóé a nagykabátom – ha akarnék már kétszer akkorát lépnék így könnyedén zsebredugott kézzel az egyre másra egymásra következő ennivalótermő világba és a gondolnivaló távlatok hajlatos-dombos ligeteiben a mehetnékem – értik lehet bármi, mert az enyémek és a fényben a zöldek, kékek áttetszőn összefonódó színszövedékek – érzik mennyire szép, szinte meleget ad és mögöttünk egyszeribe értékekkel teli emlékké lesz ez a nap 63 És ki mondja meg a kutyáknak, hogy átállították az órákat? Bizony gyermekem, az úgy van hogy történéseink peremén – légy a tányér szélén – körbe járunk egy hangra várunk – bizony, gyermekem – hogy distinkció legyen mire való a valóságunk azaz van-e a van vagy csak úgy kifundáljuk – merd ki a levest, gyermekem – nincs más bizonyságunk mint az idő, hogy kitaláljuk mik is azok a változások – tányéron a maradékok – látod gyermekem, mivé válunk azzal, hogy magyarázunk és itt van ez a kutya is – ki mondja meg neki hogy az órákat minden ősszel és tavasszal... 64 Tebenned Uram Nem hiszek én tebenned Uram hanem csak látom naponta hogy felkel a nap és lenyugszik De tudom, hogy meddig vagyok én mi a közöm ahhoz, ami körülvesz és honnantól kezdődik a másik S teszem, amit a kezemmel tehetek s teszem, amit az eszemmel, s megmerítkezem az emlékezésben és a felejtésben is A végén pedig építek egy házat és a zár te lész rajta Uram ki- vagy bézársz engem, érdemeim szerint 65 Lánghideg Gyertyát gyufát keresek s ahogy a tettesek két tenyérbe fogva meghúzom – serceg odatartom a kanóchoz A fájdalom a félelem a sérelem a szemérem egymásra számozott évek Megfogom a kezem jobbal csuklónál a balt – akárha nem az én kezem s beletartom az odakötözött sárga egy ponton lobogó érvelésbe És tartom és megtartom míg az igazságom megkapom letérdeltetem a valóságot előttem A bőröm ráég a húsra a húsra ráég a vérem hegynyi-nagy piros virággá tágul a szemem még mindíg nem éget még mindíg nem érzem 66 Társtalan Az elsô húsz évemben féltem s ezért társat kerestem a megmaradáshoz A másodikban már nem féltem s megmaradva társat kerestem a meghaláshoz Egyik se sikerült Most már egyedül veszek levegôt amíg lehet s magam fogom le a szememet 67 Vizimalmom Ahogy megtelik ugyanazzal úgy ürül ki ugyanattól Bukdácsoló időcsobogásban fel-le forogva vár a jövetelemre Fölöntöm a nehezével lejárja a tegnapot Fölöntöm a könnyűjével eljárja a holnapot Fölöntöm szeretéssel napossá teszi a napot Fölöntöm minden érzésemmel s kiőrli, hogy ki vagyok Egyik felem odafele másik felem visszafele Egyhelyben a végem sarkamat tapodja az elejem Megmerítem a kezem vizessé lesz Megmerítem a fejem lisztessé lesz Megmerítem a szívem had fusson a vöröse Megmerítkezem minden átláthatóságban és minden színekben 68 Naívságok Emberek – gondolnátok? hogy ennek a csavartszívű álnok világnak vége lesz – egyszerre elfogy mindene: olaja, pénze termelhetnéke és szemetelhetnéke a tőlünk való hite és hitele az összes szögesdrót szervezete egyáltalán – az értelme s a négyszögek áldott hajlatokká hajlamosulnak S akkor a Föld teremni fog erdőbundás hegyeket könnyű ködbárányokat legeltető árnyéktakarós völgyeket hajnali hosszú kivárós madárfüttyöket szamárcsalogató édes füveket esőt, napsütést, meleget kéket, sárgát, pirosat, zöldeket sokat – és keveset abból, amiből sokféle lehet hogy mind legyen, ami létezhet és egy csupasz kis embert aki idővé szakítja majd a folyamatosságot okká okítja az esetleget s kitalálja a legképtelenebb lehetetleneket gondolnátok? – emberek 69 A földön Mostantól a földön járok, a porban és értelmetlennek definiálom az időt, az utat és a sebességet Mostantól magasabb vagyok, mint a mértékem és a földön járok köveken, füveken mindenfajta létezésen Mostantól a vérem az étkem és megiszom a verejtékem, amíg a földön járok kezemmel a kezemben Mostantól számolatlan-akármennyi a léptem akárha a nap fényén járnék vele szivárvány szikrákat vet föl a sarkam árnyékom a levegőben úszik a nyomomban mígnem a nagy vízhez érek 70 71 D Ú D O L A T 72 73 Akaratlan Csöndzizzentő hajnalzajban ólomröptű angyalhajban jutsz eszembe akaratlan megfordulok, megizzadtam visszacsuklak szorosabban Nemviszonzott köszönésben hóvakságban, süket ködben eldöntetlen néma pörben jutsz eszembe akaratlan leteszlek, otthagylak Sutba doblak, elfelejtlek visszamegyek, megkereslek leporollak, felemellek eszembe jutsz akaratlan együtt lakom veled magamban 74 Háromból Az első forrásízú csodálkozó suta bizonytalanságából a második haját leeresztő puha-lehelésű meleg-érintésű kedvességéből a harmadik bizodalmas ruhátlanságából izgatott nagyon akarásából szeme csillogós hálájából tökéletessé összeraktalak fölébem magasra és most el alig is bírlak lopva magamban hordozlak és üres ágyban alszom 75 Tánc-lánc (öt pont egy pillanatra) Düm-düm a ritmus és félhomályos félkész fények pászmaközén bólogatva az ütemről is lemaradva megállok egy pillanatra nézlek – s te vissza... egy pont Gyere táncoljunk a kezemet ide, a tiedet oda teszem az eszem pram-pram forogva balra meg jobbra – elvétjük egy pillanatra, s azt mondod bocs... megint egy pont Lassúzunk. Eszembe jut a mintha (mintha már valahol láttalak volna) csípőnknél fogva egybefogva – s akkor a vállamon súlya lett egy pillanatra a kezednek... ez az a pont Rágyújtasz. Az öngyújtód lángja tovább járja táncát egy pillanatra. Katt Csöndben álldogálunk a zajban (merülünk zöldvizű kagylópárnázta tóba) Hangod mint a gordonka – mondasz valamit ott ahol kell, pont 76 Szeretkezünk egy pillanatra nem kell semmit megbeszélnünk néha egymásra néha egymáshoz, nézünk, érünk egy simításra – telefonszámot cserélünk és pont 77 Elsietve Valahol máshol vagyok és nem itt ahol a kezem fogod és egyenként magadhoz érinted az összes ujjam – megvan mind – mondod és gyorsan hozzákezdesz ahhoz amiért az ágyban vagyunk pedig én valahol még mindíg – észre se veszed – máshol vagyok míg te féled és futsz elfele az időtől az eleve maradékkal amit itt és most elsiethetsz belőlem Én ezalatt napfényezte hóbucka-melegben kucorgok térdig tisztára mosott kavicsokon futó friss patakvízben állok 78 a levegőégben kitárt szárnnyal egy mozdulatra várok és közben dióhéj-törékeny apró hajó hullámsímogató nézésével nézlek magamban jégmadár-hordta kendőtarka fűpuha szavakkal becézlek pókháló- szemenként magamra bogozlak-téplek kérlek, vallass még hogyan szeretlek mielőtt szeretkezem 79 Tükörtörés (váló-vers) Ó semmi kétség magam vagyok a vétség Le vetkőztem, mert kérték s tessék: rámömlik a mérték Az arcom rámvarrt bánat mindenembe belezártak Be odút váj az egyedüllét korbács uszította emlék hogy tükröd lehettem volna és az enyém Te 80 Minden egyszerű Ülünk itt a presszóban egyszerű mázatlan cserép a lámpa az asztal felett amire mindketten könyökölünk ami billeg köztünk és te mondod hogy van most, és eddig hogy volt szemembe süt a nap igeneket bólogatok hogy értelek szörnyű tényleg de nem baj más lesz itt a presszóban olyan egyszerű a hogyan és a tovább 81 Női portré Akaratlanná szelídülten formás bábu vagyok zöld csupasz mezőben van aki lép velem, van aki passzol valaki tervekből ruhát szab nekem Gondja és öröme lettem egy embernek hízeleg nekem és meghízelegtet hogy ő a minden ebben az egészben kiszámolom – ennyi a minden Megúntságomat eladom ár alatt valószerűtlen reményeket veszek helyette izzadok, fázok, a napba nézek sósízű sírással borogatom a szememet Aztán holdas éjjel szál ingben, meztelen mégis kilopom magam a világból eloldozom a tüzem s ok nélkül – mert lángol elfutok a házból 82 Elveszék Az én nagy bajomat hordozom itten világnak közepérül világnak szélire világnak szélirül világnak közepibe Az én nagy sebemet viselem sem fejemen viselem sem testemen viselem seholsem hordozom legbévül Az én fájásomnak ideje se nincsen elemészt reggelben elemészt estében Ürességét eszem ürességét iszom esmérem színit es visszáját Megfogom s megfog eresztém s megfog Elveszék énbelőlem mindenem 83 Rozumjes-blues Ülök csak az asztalvégen Elvagyok az idegenben Nőt fogdosnak pont előttem Beszélnek, de én nem értem Kéne is meg nem Rozumjes? Nyerozumjem Maradok, mert most van este Még egy sört a fél kevertre Emberszagok sűrűssége Nyálcsurgatók söpredéke Semmi közöm Rozumjes? Nyerozumjem Fakerekem bévül forog Fogam között homok ropog Nyüszítek, hogy itthagytatok Kussolok és ittmaradok Fázok, mert ázok Rozumjem? Nyerozumjes 84 Izzadt költő dúdolgat (média-színes) Snassz dolog így szólni erről szabadon, hogy azt sem tudom kinek mondom s tényleg-e Oknyomozás. Ez jutott eszembe Vagyis egyszerűen ember-e a költő, vagy elméje szublimátuma amint épp írja azt, amit Nos, most látjuk őt, süt a nap görnyed a papír fölött, ír, izzad, dúdolgat (sajna a szemei és a szavak takarásban vannak) De gondoljunk bele, teszemazt ő-e az, miközbe’ hogy alkot tépkedi a bajszot az orra alatt meglelni az odavaló szót. – mint én most Vagy csak létbebéklyós álca izzadni a nyárba’ – kínos verejtékfolt paca, egérpiszok, mi esik néha a költészet parnasszusára 85 Ám a versbe vett szó még a testszagot is – a tévén át – eliminálja marad a tény: költőnk dúdolgat és írogat valamit a délutánba’ Légy száll a papírra – az ihlet reáliája – hosszú árnyékot vet az utolsó sorra a költő föláll, arra gondol elmegy pisilni 86 Talánkodás Bizony én meg nem mondom neked minek osztja Isten sokfelé a teret hogy aztán folyton azon tűnődjek bent vagyok, vagy kint legyek figyelek most veszek levegőt most nem Talán egy pé, talán két - attól függően mi számít épnek éppen hogy magamban vagy veled ketten hornyasztom a kétkedésem figyelek most veszek levegőt most nem Tuti csak az: bőrbe varrva belül én vagyok a kerítésen a pontomba fogódzom erőssen s fika magammá rövidítem a mindenséget figyelek most veszek levegőt most nem 87 Világfa (együtt-írt vers Rácz Róberttel) Teresre válék a világ kilenc ága kilenc terében kilenc a madárja kilenc madárnak fészküben fiókja fejér a fióka, kilenc égő gyertya Állék a világnak ezen nagy fája mozdulék napja, elmúlék órája kilencet előre, kilencet hátra kilencet fordulék odára-visszára Annak a nagyfának gyöküre elméne lebúna, följőne, földek alá érne ép elme nem látsa, ép elme nem kére égabrosz burítsa míg nagy vizet ére Három tettül lész az, mi látszani lészen Három is szem kel 'hoz, nézhetni légyen Háromszor három nap, hogy egésszen terében sem-nemis valóvá tisztuljék elébem 88 Vagyok e tájba' A csak egyet kereső mohó csecsemő vagyok e tájba' keresem az azonosságomat A csak egyet kergető mohó szerető vagyok e tájba' kergetem a másultságomat A csak egyben kétkedő mohó kérdező vagyok e tájba' kérdezem a minekvalóságomat 89 Bottal a telet Áldom ez emberlakta helyet ahol a kedvem veletek kikerekedhet s a körbejáró kancsó feneke égnek meredve bottal üti, űzi el e taknyos novembert A dalok ilyenkor nem bírnak bennem maradni világgá kell nekik szaladni rohanni fejjel a szűkkeblű csendnek hogy felmondjam velük az élet-egyszeregyet bottal essünk neki kergessük el a libabőrös decembert Nesztek étek, vastag szalonna írígység nélkül bicska kanyarítsa egyék, ki együtt van velünk a békét, ím közénk leültetjük de a kopogós januárt, a bottal azt hajtsuk el, gyerünk 90 Tűzélesztő Fújjad a parazsat sárgára-fehérre teli tüdőből Fújjad a parazsat szerte szálljon a hamuvá semmisült történet Fújjad a parazsat a felszálló füstcsík híressze mindennek A tüzedet éleszted 91 T A R T A L O M I d ő f o g ó c s k a Fűrészporffejű Kóficmackó a városban 5 Anyámadta pofonom 7 Időfogócska 8 Rövid levél a terveimről 9 Nyomasztó 10 A percem 11 12 Kedvenc hibáim számosak 12 Gyerekcsináló 14 Döntés 15 Ráhagyok 17 Hiányzom magamból 18 Szarkasztikus-nárcisztikus létigeragozás 19 Alvóra vigyázni 20 Szegény anyám a metrón 21 Múltapó és csöndsziget 22 Hószínek, nagyapával 23 Vacogós parafráz’ 25 Dedó 26 Dolgunk van tél és a nyár között 28 A tét 29 92 I g é r e t e k Ócska kipróbált kívánságok 33 Égigérő 34 Igérem 35 Nem adhatok nevet neked 36 Egyszerű fűzmese 38 Napban, sötétben, ködben 39 Kedves M. 40 A ruha alatt 41 Most-most és most 42 Csak úgy összevissza 44 Egyenként napra nap 45 Törékeny szeretések 46 Kerestelek, kereslek 47 Hűséges kutya a hiányod 48 Parázsfúvás 49 Máshollét 51 Akármennyi 52 B u d d h á t ó l k e l e t r e Volt veled már? 55 Régen nem találkoztunk, és azt... 56 Tölgyanyóka és az Este 57 Buddhától keletre 58 Távoli közeledés, gőzössel 59 Osztás 60 Napkérés és kiáltás 61 93 Ések, létezéskönnyítések 62 És ki mondja meg a kutyáknak... 63 Tebenned Uram 64 Lánghideg 65 Társtalan 66 Vizimalmom 67 Naívságok 68 A földön 69 D ú d o l a t Akaratlan 73 Háromból 74 Tánc-lánc 75 Elsietve 77 Tükörtörés 79 Minden egyszerű 80 Női portré 81 Elveszék 82 Rozumjes-blues 83 Izzadt költő dúdolgat 84 Talánkodás 86 Világfa 87 Vagyok e tájba’ 88 Bottal a telet 89 Tűzélesztő 90 94 A szerző eddig megjelent verskötetei: Kérdő jelek (1993) Arcjátékok (1995) Van egy nap (1997) Létezéskönnyítések (2003)