SZÉKELY SÁNDOR Kerek a világ innen és onnan is SYCAMORE Budapest, 2014 2 Köszönetem Rohánszky Magdának és Lukácsi Balázsnak a tanácsaikért és a szerkesztésben nyújtott segítségért. Borítóterv és fotó: Varga Csaba © Székely Sándor, 2013 második kiadás ISBN 978-963-08-6969-0 Kiadja: Sycamore Kft., Bp. Készült: Bodnár Nyomda Bt., Bp. 3 K E R E K S É G E K 4 Anna lányomnak 5 A kérdések Kérdéseket, ha fölteszek földíszítem vele a képzetet Kérdezni félig értés tiszta fényben bogártánc a levegőben A kérdések élő zöld levelek magukba isszák az eget az ágon ide oda lengenek A fák alatt lent a megválaszoltak vannak böngészem az írásukat Ha a választ megtalálom színe s fonákja szerint akkor kérdezek másikat megint 6 A hegyen fenn és közben Nem értem minden reggel az álmomban a Chopokon találom magam én vagyok a jégperem tarajos fehér hó felhők születnek alattam közben itt indulás van felöltöztem fogat mostam várnak ahova megyek a jelenlétem leszek mégis minden reggel álmomban a Chopokon találom magam mint kiszáradt fa bordásan rámfagy a pára át ölel a maradásba itt meg napközben van ahol percre pontosan döntök el magaadta esedékességeket mintha reggel nem is lettem volna a Chopokon ahol tenni vagy nem egyként lényegtelen 7 mert csak a fenn lenni van ott magától történik meg minden közben most pénzt váltok a pénzért jegyet veszek ideje van hazamegyek oda ahol reggel a Chopokon ottfelejtettem a teremet amit látni vagy tudni egyre megy ezer évig váró kő leszek míg leesek aztán este kiveszed ruhádból a melled s örömtüzed hol kicsi hol nagyra nőtt árnyékaként (hálás szerep) remegő öleden átevezek hogy reggel megint a Chopokon legyek az álmom tévedhetetlen megkeres kézenfogva álldogál velem a peremen míg föl nem ébredek arra tanít hogy vele egy legyek 8 Adriai napsütésben Látom kék (ha tetszik) zöld a tenger fehér a bucskákon bukdosó izgága víz percre kijön a partra, s szalad vissza ki s be görgeti maga alatt az alig észlelhető időt Alkonyatkor fényhídon ágyat vet magának a nap éjjel sötét öles, mély tükröt mutat reggelig elrejtve benne napparázsként él a felszín alatt s keltében, ha megfogom, a csillogás ujjaim közt elfolyik, mint meleg üveg Állok, nézek nincsen túlpart tudom persze a tenger végtelen ruháim levetem én vagyok a víz is előttem úszom bármeddig mint ahogy levegőt veszek 9 Száraz fű-hajam idegen meleg sörény halak lakta hullám-párnába fúrom a fejem idelenn minden valahogy magától él s körbeér benne a kezem 10 Mondd el mind járj fenn napközelben járj lenn vaksötétben nem látsz semmit de járd be belül magad vedd kezedbe, forgasd lelked zugait csöndben tapogasd a semmiből megmaradt fény-árnyék foltokat hagyd el a szebbeket azt is mik ékesek a valóságokat tartogasd aztán ha kérdezik mondd el róluk mind az elmondható szavakat 11 Rámbízta Rámbízta az Isten nagy földjéből egy holdnyi kertjét ott forgatom hát a rögöket s mit terem, megétetem azzal, ki kedves nekem Rámbízta az Isten vagy negyven fáját is érő gyümölccsel hát leszedem s megétetem azzal, ki kedves nekem Rámbízta az Isten egy asszony teste-kertecskéjét kettőnkön álljék, mi öröm van benne a forgandós világnak hát legyen új eleje Rámbízta az Isten hogy nézzem, miként látszik ki felhők mögül a nap végetlen számoljam a csillagokat s rajtuk hát elaludjak Nem nagy dolgokat bízott rám az Isten de mit kell, sorjában véghezvittem tán csak bólint reá valahol oszt elmosolyodik 12 Istenke diója mendegéle Istenke az ő fődjének színén szem dióra lele örüle néki fölszedé kapirgál egy lyukat oszt ejti bele leüle mellé a fűbe harmadnapra kikél ő meg tovább mene ősznek elejbe arra jár megént s hát terítve mi terme szedegeté eszik belőle de maga mindet nem tudja bírni se teremte ezért éngem segítek fölszedni meg ha erre jár beszélgetek vele 13 Oszthatatlan létezésben (házak az erdőben) Fák bújtatta térességben égkék alá feküdt zöldben - nevek nélkül, mérték nélkül befogad az erdő és szerelmet szül belőlünk magának elosztva köztünk féltett helyeit Fák sodrotta sűrűségben foltokká szűrt párafényben - nincsen fala, se ajtaja pókhálóból fonva házat épít neked az ágak közé magasra ott lakol és könnyű leszel Fák sugdosta csöndességben avar alá vont sötétben - se ablaka, se szeglete gyökerekből szőve házat épít nekem a földbe le ott lakom és súlyom leszen 14 Fák vigyázta békességben tudod jól, hogy én hol tudom jól, hogy hol te éltünk éljük oszthatatlan létezésben 15 Kelj föl nekem fényecske (énekelt fohász a felkelő naphoz) Kelj föl nekem fényecske sötétből fényesre Adjál enni szememnek világot reggelre Öltöztess föl színekbe szivárvány színébe Mutasd utam előttem égbe föl földre le Kezem dolgát láttasd meg előbben s végében Add meg nekem emberem hűséges kedvesem Bajom vidd el messzire vízbe le kőbe be Szívem csendesítsed meg csitítsd le ne féljen Őrizgess meg holnapig legyen ki énekel akkor is Tenéked 16 Azt kérdezed hogy szeretem-e a napsütést (S erről eszembe jut egy félig nyitott ablak átlátszó csöndbefordult nyári délután egy lomha fuvallat tükörként villantotta át rajta az eget) és hogy szedtem-e már tengerparton köveket (Milyen jó is volt az Adrián hullámok szaladtak föl a lábamig s bomlottak szét lepke-cseppekké ezerszer mindig s megint) meg hogy meddig tudok egyensúlyozni nyitott tenyérrel egy cseresznyeszemet (S ettől behúnyom a szememet mert csónak úszik el a vízen nyújtózkodva fekszem benne meztelen valakivel ... mézcsepp örömét hosszú percekig az ölemben bontogatja) aztán hogy néztem-e már mélyen bele egy kutya szemébe, s nevetsz - Hát persze, látom most a tiedet nagy barna kérlelő szemek (én is nevetek) Kérdéseid kerekén utaztamban könnyű kézzel érintette meg s vetkeztette csupaszra szívemet a múltam 17 Mitől vagyok magyar? még attól is hogy nagyanyám anyámnak altatót szlovákul énekelt itt a Kárpátok karéján belül meg attól is hogy örökbe fogadott egy Erdélyből jött Székely nevű ember itt a Kárpátok karéján belül de leginkább attól hogy a talpam éltem kezdete óta ismeri s mint testét megismeri a földet amin állok és járok itt a Kárpátok karéján itt legbelül 18 Tika-tika politika tak-tak tika (taktika) a kormánypárt azt mondja jó lesz ha hó lesz lehet lapátolni így fogy a munka nélküliség az ellenzék pedig tika-tika tak kifogásolja nem lesz elég a költségvetés majd nyáron hóra Hej, apánk, Árpád vittél volna vihettél volna eszesebb vidékre északabbra vagy nyugatabbra 19 A rímeim kínosak (bökvers) Hiányzanak közülük a tényleg versbe valók felbotlanak 'furt a papíron a ragok A versem lábai is csámpás kukacok nehézzé teszik költő éltem a szótagok Há' má' most mi legyen azzal mit itt pont írok bökök még egy sort ide oszt csöndbe maradok 20 Férfiak sörrel Hát ez az az eset amikor két lánnyal lógtam egyszerre magas szőke meg egy filigrán fekete nem állhatták egymást, de totál belém volt ez is, az is Sütött a nap ezerrel volt egy vacak Ladám, jártam vele ide oda köztük, de idővel azt mondták döntenem kell, mert ez így nem mehet, hogy mindkettőjükkel Nyugi, minden lehet, mondtam és jártam köztük tovább is de lám, egyszer csak a szőke a kaputelefonba kicsit zavarban, de határozottan azt mondta ne jöjjek föl, mert más van itt Sebaj, nosza, mentem a feketéhez de az ajtó ott is zárva – nahát tébláboltam hülyén és értetlenül viszont nem egyedül, mert még egy pasas állt az ajtónál Bele van esve – mondta – a fekete filigránba, régóta jár ide de most ő is hiába, mert órák óta egy új pasi van odabe' és biztos, hogy a cafka nem teázik vele 21 Hátbaveregettem és ketten mi elmentünk sörözni búsulva mint mind a megcsalattak és rendeltünk három sört bízva abban, mindjárt befut a mostani 22 Lustán, hason kicsit még alszom fejem a párnába fúrva elnyúlva a dupla ágyon lassú fények és táncos nők sziluettjei tartóztatnak az álomhatáron hagynám magam még de mindenféle ákom-bákom csapongó lepketervek szállongnak a fejemben körbe hogy lépnék át a nappalhatáron nem bánom kordul a gyomrom is a macska kaparászik az ablakon hát jó, megfordulok, megdörzsölöm a szemem és kinyitom 23 Medve a folyóban (akvarell) Nagy suta mancsával a medve térdig a folyóba gázolva csapkod a vízbe bele Áll két lábon hatalmason bundájáról a cseppek a napon csillanva hullanak le Odafordulnak ágaikkal a fák a szélben bólogatnak – szép szép a napsütésben, kék ég alatt áttetsző vízben ahogy a medve áll és serénykedik Őt azonban nem érdekli más az ég, az erdő, a táj sistereg a víz a lazacoktól Nagy suta mancsával a medve térdig a folyóban halat fog és jóllakik vele 24 Medve a hóban (akvarell) Bozontos bundájában a medve a hóban meghempereg, mintha egy percre az ágyába feküdne be Jön a hegyoldalon le hol lassút lép, hol csúszik cseppet sem sietve Gallyak roppannak, szikrázik a fény a szél is csak áll a levegőben a felhők se mennek a nap elé várják, hogy a medve a völgybe leérjen De ő oda se figyelve megáll lomhán, orrát fölcsapja beleszimatol a levegőbe Bozontos bundájában a medve lévén bővében az időnek visszaballag a hegytetőre 25 Ha jársz az erdőben úgy járj mint a vér az ereidben nem is lassan nem is sietve hanem csak úgy ehhez nem kell cél se ahonnan jössz oda érsz benne a lábad nyoma az avaron a történeted lélegezd be apró kortyokban idd a fákat körbe ölelő csöndet messzire elfut az idő előled aztán várd meg hogy hulljanak a levelek véletlen hogy hová s mégis bizonyos a fák alatt találod majd őket estére az erdő lehet a házad vedd számba száznál is több szobádat de ott aludni válassz egyetlen embernyi helyet 26 Ősszel a világ aludni megy Már álmos, de még játszik egyet a színekkel zöldből sárgát, pirosat, bordót, barnát kever ki kedvére az ágakon gyermektáltos kaleidoszkópján kavargó táncba forgatja velük az erdőt Aztán megül a tiszta levegőben messzire mélázva egyenként letépdesi a leveleket ölében egymásra hullatja s a korán jött sötétben a láthatóságot nesztelen kontúrokra egyszerűsíti Ködből, párából hálóruhát húz magára lefekszik tejfehér puhaságba hideggel betakaródzik elszuszog, ásít egyik oldaláról a másikra fordulva szamárfészket váj magának a csillagok között 27 A téli égből alászálló feketeségeket fehérbe fordító kövek élét halmokká simító hegyet-síkot szűz lepelbe takaró évente várt szerelmem a hó Aztán kisüt a nap kristály-mássága ékszerként csillog összegyűjti a meleget s áttetsző cseppekben mindeneket tavasz-tisztára mosdat mígnem a föld beissza 28 Apóka tenyere Hol volt hol meg nem Apóka tenyerében becsukta kinyitotta ott volt egy aprócska madárka Aztán megint csukta nyitotta Apóka ujján ott volt három katica bogárka Nahát Apóka csukjad-nyissad had lám összekucorodva belefér-e tenyeredbe a lányod aprócska lánya 29 Ébresztgető Aggyisten álmoska! Hol lakik a napocska? Lábad alatt ágyadban? – itten nincs Hónod alatt párnában? – itten sincs Tenyeredben? – nyisd ki csak Nyelved alatt? – mondd ki csak Nézzük meg a sarokban? Talán tán a fiókban? Esetleg a macskában? Vagy kabátod ujjában? Földben lenne? – ott sötét van Égben lenne? – ott messze van Bögréd aljába bújtattam! Aggyisten álmoska! Fázik-e a napocska? Takarjuk be takaróba? – lusta lesz Dugjuk el a párnába? – tollas lesz Ültessük a kályhára? – odasülne Öltöztessük bundába? – jól kinézne Lásd belepottyantottam a meleg kakaódba ott az alján – nosza rajta idd le róla 30 Titi tente pici porhanyós porontyocska hol rámnyitja hol becsukja világgal ismerkedős babakék szemeit göngyörgetem gyöngécske lábait épp tisztába teszem utána megetetem mert mindenfelé mohón markolászik bele a levegőbe – én meg buzgón hitegetem hogy a kemény cumi pont az anyja melle mindegy, tejcse jön belőle veszem az ölembe, megnyugszik tőle aztán hassal a hasamra fektetem erőlködve emelgeti a fejét tejjel nyelt levegőt böföget szopogatja az ökleit utána karomra veszem lassún ringatva sétálok vele apró teste beleernyed az ölelésembe majdnem alszik – dünnyögök neki tente Titi tente 31 Babajáték most láthatsz most nem elbújtam a tenyeremben kandikálok ki a résen ujjam közén középen ablakocska keretében hol kinyitom hol becsukom fülemig a mosolyom félszeműsen kacsintok illegetve mórikálok nevetgélsz és én álló nap nevetek vissza neked mert kicsi babám vagy mert szeretlek 32 A világ kék és kerek széltében, hosszában egy Reggel a képes felére fordul álló nap a mejjét sütteti világoskék fátyolréten hasas bárányfelhőket legeltet vacsorára a meleget megeszi Úgyhogy éjjelre bunda kell neki a feje búbjáig érő csillagos és sötétkék s míg alszik, a holdat tessék-lássék gyér lámpásként kiteszi Nincs más dolga mint lenni mindig ilyens vagy olyannak ki jójában, rosszában egy 33 S Z E R E T É S E K 34 Lénának 35 Ágas tölgy férfiségem (identitás) Két, magomból eredő s még néhány árnyamat kedvelő csemete nőtt föl köröttem Három szép nő s még néhány szívemet kedvelő angyal élt velem szerelemben És még volt öt ember, sorskerítő hiteimbe magát beleszövő tanultam tőlük amit lehetett Így lettem egy: a szakállas arc és az itt belül égőn élő ágas tölgy férfiségem 36 Milliom s egy kis génkatonáim kiknek fele apámé nyolcada dédapámé ezred-valahányad része pedig régen egy török agáé lehetett mivé lesztek milliom fehér kérészéltű göndörfarkos kis génkatonáim kik tárult lánytestek látványától boldog perceimben születtek meleg szerelmes öleknek bársonybélésű fészkében őseim szőtte titokként míg időtök engedi párás redők közt rejtekezzetek (ajánlás) üzenetek ők tőlem neked el sem is olvashatod mindet de egyet ha kibontasz és méhedben felneveled szerelmem, örökre hálás leszek 37 Száz meg száz fűszál tíz tündér mezítlen sík puszta mezőben kerülgetnek körbe napfényben fekete lovaikon hajuk leng, rezdül mellük szemem issza sima bőrük vágtájuk villanás tűzcsóva fekete lovaikon vérem belém jelet éget forgó szélben égbe értet ágyékom megdobban ölemben olvadt vas száz meg száz fűszál hajol arra ahol a tündérek eltűnnek fekete lovaikon 38 Lányok, ha nevetnek Tejszirmok koccannak két szabályos sorban erről-arról halkan súgott titokszó- szellőktől Szoprán csengőcskék bomolnak oktalan párokról elmondott csészék peremén körbe-köröző történettől Bongó alt-harangok dülöngélnek ütődve előre és hanyatt a csattanónál az ép ész szétszalad a nevetészsák kiszakad ragyog a lányoktól ragyog a nap 39 Kamaszmázam botor sutasága kicsiny tócsává olvad el – Vedd le a kabátod oly szép, amit látok oly szép, szinte korona alakodon a csípőd vonala Rám emeled a tekinteted védtelen fióka-madár a szemed védtelen törékeny nád a szád ha tehetném, megcsókolnám – Tedd a kabátod a székre oly jó, hogy itt a közelemben vagy oly jó, már az ablakból láttalak öröktől fogva vártalak Ruhád redőit lesimítod aztán nyújtod felém a kezed aztán mondod a neved – én meg ismétlem utánad a tiedet Hülye vagyok, nevetsz mondom rögtön – jaj, bocs mondom rögtön az enyémet a fülemig veres leszek Cseng a hangod tényleg kinevetsz tényleg kimondod, hülye vagyok ettől fogva veled nevetek 40 Arcomra van írva Arcomra van írva hogy zavarban vagyok ha rád nézek és hiába gondolkodok nem találok okos indokot hogy megszólítsalak arcára van írva levelevesztett fiatal fák gyámoltalan szemérme Arcomra van írva már nem vagyok gyerek de felnőtt se; nem találom a helyem és az egyetlen, amit merek hogy magamban ismételgetem nem akarok lenni nélküled arcára van írva élete mellett él sóhajtásnyira Arcomra van írva annyira kívánlak ha meg nem szólítlak s nem leszünk egymásnak oda lesz az életemből minden 41 arcára van írva vízből kifogott halak reményvesztett rándulása Arcomra van írva ha nem nézel vissza és elmész és nem látlak hangtalan sápadt sírás fog majd el szívemből a szememen át a bánat elfolyatja az összes vérem arcára van írva ázott papírhajó körbe forog az örvényben 42 Magányom csengője Egyedül létembe csendembe temetve nézem a vagyom Eszem a kenyerem a kutyámat etetem várok de nagyon Állom a tétem magam ellenében nem kérek lapot Erős a hitem nyitva a tenyerem kifelé hallgatok Most megszólal kint s benn bennem egy csengőcske Megjött valaki 43 Egyenként leszedem tövérül béteszem kosárba mejjemhez szorítva viszem be a házba szemenként leszedem szárárul merítem forrásba abból es kivéve mártom édes porba oszt egyes egyenként egymásra rendezem szemednek szádnak szolgálásra leszen ígya telis-tele tállal indulék körüled telis-tele tállal keresém kedvedet 44 Ez egy csokor Ez egy csokor virág van benne napraforgó szellőrózsa és katáng - meg minden egy óriás csokor benne van a világ összes színféléje nézhető csodák Ez egy csokor élet van benne napsütés friss eső, emlékek jövőt formázó álmok - szinte minden ami szép, látod úszik a hajó, és érdemes levegőt venni Ez egy csokor szeretet van benne ölelés szóból font érintés, becézések összebújt alvások egymásra-ébredések - minden, ami emberi veled szeretnék élni megkérem a kezedet 45 Festek neked Festek neked eget azúrkéket napsárga csíkokkal éreztetem a meleget halvány csigavonalak jelzik a szelet s vannak rajta sok apró jelek szitakötők, egyebek madarak szállnak magasan fenn könnyű puha felhők felett – a csillagok később jönnek Festek neked földet százféle zöldet nyújtózkodó hegyet, csöndbújtató völgyet lankás dombokat, mint a melled rétre virágot, erdőbe fákat sok apró házat, közébük eleven állatkákat eső mosdatja tisztára az egészet – a csillagok később jönnek Festek neked életet egyszerű szépet benne én földecskét mívelek te pulyákat altatsz, étetsz 46 hallani, ahogy nő a fű magától szaporodik a malacka igazi tűzön fő az étel dúdolok, te dalolsz átölelkezünk egymásba – a csillagok megérkeztek 47 Mi hát a szerelem Nem tudom De mikor a kenyeret szegem szelnék neked is és megosztanám veled a számban érzett ízét Amikor máshol vagy tenyeremben melengetem lenyomatát az ujjaidnak zsákban hátamon hordozom minden kiejtett szavad át meg át válogatom nekem-szólás szerint Amikor velem vagy a csöndnek zengő bongó hangja van mosolyogva feldíszítesz a nézéseddel mezítelen leszek tőle és mégis ékes ruhában Szerelmeskedés után egy ideig szememben s eszemben megtartom mellecskéd rezdüléseit gyöngyös az idő mit testedben töltöttem Álmodozom arról hogy kitalálom leges legbensőbb titkaid életfészket szövök köréd s abban rejtem el majd létezésed kincseit 48 Lemegy a nap és felkel Este, ha lefekszel én már nem tudok semmit se csinálni lement a nap, megyek utánad összegömbölyödök kiflibe a hátad mögött, alszom vagy szeretkezünk Éjjel álmok szállnak a szememre valahonnan ismerős helyeken leszek furcsa, meg nem tett dolgokat teszek színes képeket lapozok a fejemben tudatlan tapogatva keresem a testedet Reggel hol én, hol te valamelyikünk elkezd mocorogni beszél a szánk, kinyitod a szemed macskaként nyújtózik egyet a tested álmos vagy még az ablakkeretben vonalakká dereng a tájék mindjárt megiszod a kávéd és ezzel fel is kelt a nap 49 Úgy vetkőzz Úgy vetkőzz előttem mintha egyszer láthatnálak életemben Lassan tedd ahogy az árnyék megy a falon délidőben Mutasd meg szelíd madár melled éppen rezdülőben Rejtsd el öled féltett puha kincsét a tenyeremben Szeretkezz velem ahogy a tutaj úszik magától a széles vízen 50 Én vagyok a te őrződ a szorosan ölelő el nem is engedő keresztbefont karral földi kincseket elébed terejtő dzsinn szíved kerítője Én vagyok a te elengedőd téged magadnak meghagyó szárnyalásod elfogadó nyitott tenyerén ringató égi-angyal szépséged felhőkre ültetője A szemem követ 51 Az idő lassú járása Álomízű hajnalban még éppenhogy csak látok alszol mellettem gubóvá kucorodva számolom a szuszogásod jóleső mozdulatlan sóvárgással kúszik el az idő egyik válladtól a másikig Szélverte estében zápor söpör az ablaküvegen nagyon várom, hogy legyél velem ezer 'talán'-ok pörögnek a fejemben a szívverésemmel is sürgetem az időt mely szinte áll 52 Vagyonkám picinke kavicskincs ékes ékszerem ritkán látszol, mert ha eső esik a tenyerembe rejtelek és én valamiért azt hiszem mindig esik vagy ha nem hát más baj érhet enyém vagy – a dolgom hogy éjjel-nappal féltlek és foglak a tenyeremben kavicskincs leheletemmel melengetlek ha elalszom a párnám alatt el nem eresztlek cserébe patakpartra puha mohát álmodok neked kavicskincs vagyonkám, így őrizgetlek 53 Aligha Telet s nyarat ez évszakokat forgató fényes nap alatt én már aligha tudhatom meg mi az amiért ennyire szeretlek hogy reggel és este akár felöltözve akár levetkezve veszkölődök az érintésedért Talán a végén ha megáll e semmiből kiindult forgatag minden érzés üvegszín kristállyá fagy átlátszik cseng-bong abban a pillanatban megtudom majd miért szerettelek ennyire 54 Történet a benti szobából nézve Nagybátyám hazajött hótt részegen Jócskán este volt - mi gyerekek a benti szobából az ajtórésen lestünk kifele A nagybátyám a kanapéra dőlt nagynéném letérdelt eléje a sáros cipőt a lábáról levette a koszos zoknikat is nem szólt egy szót se Hanem a bütykös lábakat a kötényes ölébe vette nagybátyám hortyogott - ő meg nyomogatta dörzsölgette Az egész olyan volt mint egy nagyon szerelmes film Csak a végén a nagybátyám még mindig aludt néném meg sóhajtott - az egyiket letette a másikat pedig megcsókolta ott ahol a boka a lábfejnél véget ér 55 E L V E S Z T É S E K E L V E S Z É S EK 56 Mindazoknak, akik fentről néznek 57 A nap árnyéka a nap árnyékát látod ha hó hull tábortűz parazsába vagy ha eső esik Londonban egy szürke elefántra vagy ha mégy a porban lépteid után, lemaradva néma bálban táncolsz csizmádat csapkodva ülsz, háttal magadnak egy szót ismételve, századjára igazolod az igazad, ha van s közben elúszik a dinnyehéj... – hagyd el, ez csak az, ami nincs a nap árnyéka – egy pillanatra 58 A vers oka nem a logika vagy az átgondolni kész ész hanem egyfajta tétova megérzés ami egy pillanatra villan fel benned és elmondanád valakinek de az nincs ott igazán csak néz rád furán sürget folyton és közbevág 'most ez mi, meg miért' 'hagyd már, menjünk, az istenért' akkor leülsz és írsz 59 Nem tudni jó Nem tudni jó Hogy merre megyek erre vagy arra Csak rakom az útra a lábam ami tudja hova visz, s nekem nincs más dolgom mint poros kincseket lelni a porban Nem tudni jó Hogy az álmom itt élem vagy csak látom Kirakom e vásárba sorba amim van mind nézek és szunyókálok Nosza ébresszetek föl, ha vesztek belőlük valamit Nem tudni jó Hogy ma mit főzöl vacsorára A lényeg hogy éhes vagyok és szeretsz mert így lehet lesz még annál is jobban egymásra lelni az összebújásban 60 Nem tudni jó Mi lesz a gyerekből Előbb még el nem ereszti a kezem s aztán vissza se nézve elhúz az égre föl mellettem s hogy fényre lel csak remélhetem Nem tudni jó Mikor halok meg Most vagy az egyik holnapban hirtelen csöndben vagy hosszabb jajgatásban magam-kergette idő-mállatta hitvesztő órában Nem tudni jó Hogy mennybe megyek-e s ott mi lesz a dolgom Vagy születek-e a Földre újra, s akkor az azom fogja-e tudni, ki volt a voltom? 61 Én vagyok, vagyok én Most a metrón vagyok szatyor a jobb kezemben meg a balban is, tele húzza lefele nézek előre Állok az ajtónál mindjárt leszállok látom az ablakot ott fut előttem a feketeségben az arcom az üvegen engem néz: ez nem én vagyok – mondom magamban ez nem vagyok én Most mosogatok szivacs a kezemben a tányért öblítem de a lábost súrolni kell aztán lemosom még egyszer habzik a zsír folyik körbe le a lekapart maradék Fölötte szemben a fehér csempében elmosódott az arcom néz engem ez én vagyok-e ez vagyok-e én 62 Most főzök pókhálós gőzök közt ázik mozdulatlan az arcom a szótlan Hosszú a csönd Elfogyott megették mosogatok megint aztán kisúrolom a kádat, ágyazok reggel mosni kell meg a boltba lemenni ennivalót venni Nincs az egészben semmi amitől én volnék én vagy egyáltalán 63 Lenne lettem volna reggel lenne akkor napom voltam volna este lenne holnapom lettem volna madár lenne akkor szárnyam voltam volna szikla megmaradnék a zuhanásban 64 Fennmarad a levegőben (CsehTamásért) fogta a gitárját és azt mondta ott lesz ott lesz ahol nekem a kérdéseim lesznek ő majd mondja a magáét én meg gondoljak valamire valami nagyra, kerekre széle hossza egyre igazakra és hamisakra rakosgatjuk őket ide meg oda és a poharunkra, amit csak akarni kell és fennmarad a levegőben amíg akarjuk 65 Három és még egy arcom van Egy van a világnak – dolgos és nagyon okos Egy neked – szerelmes mindenre mosolygós Egy magamnak – morcos marcona férfiarc De az igazit annak tartom aki mindent tudhat a szélnek feszülő tágas-tágranyílt szemű távolságokat kereső napba néző arcomat – annak aki szótlanul meghallgat és majd elhallgattat 66 Házalok ezzel azzal házalok az erőmmel kő, fém vagy fa dolgokat megemelek, összerakok az illesztéseknél vigyázok s adom bármiért ha adnak érte valamit házalok az eszemmel szabályokat meg- s betartva számokat összeadok a tizedekre is vigyázok adom bármiért ha adnak érte valamit házalok az időmmel akárhova állítanak a vigyázásra is vigyázok ha történne se ne történjen semmi csak adjanak érte valamit – házalnék én azzal ami én vagyok hogy levegőt veszek, hogy mosolygok hogy messzire ellát a szemem percenként hetvenet ver a szívem 67 simogatni tud a kezem sárból szobrot formázok hangokból dallamot ákombákomokból mondatot vagy csak csöndben elvagyok de hol adnak érte valamit 68 Nevem semmi Két szó, amit okmányba írtak csináltak hozzá egy képet és élettörténetet Leírták, hogy lehettem ez meg ez, ha jártam iskolába eleget A végén megírják, hogy voltam az meg az, mert tettem amit engedtek Inkább hívjatok sehogy én a most vagyok megbillentem a kalapom s futtában köszönök egyet a tükörnek 69 Arcom a tenyeremben Mostantól nem érdekel a testem láthatok bármit a tükörben nem törődök vele helyette elémtartott kettős tenyeremben az arcom megnézem igen, ez vagyok a kezdetem: egy véletlen született gyerek arca van a tenyeremben sír-rí nincsen apja sem fut egyik anyja szoknyájától a másikig míg ki nem nő a szakáll az arcomon futásra lett izmok hajszolnak előre az időtlen vagy annak tetsző időben nézem csak Isten nagy moziján a világot vetíti elébem közben a dolgom végzem a kezem fog földet, fát, követ nőt, étket és gyereket 70 tereik tükrében látom s félem jó-e (még és már) amit teszek Megöregedtem mindegy milyen bevégezte dolgát a testem légbe fel illó őszi pára vagy fáról bucskázva leeső levél lettem arcomon fáradt álmos csiga csillám nyoma Mostantól magam: magam vagyok az arcom a tenyeremben és a történetem a belső zsebemben 71 Micsoda alak (nárcisszimusz) Reggel láttam magam a tükörben Micsoda alak Nem hiszem, hogy ismerem Szúrós apró a szeme kopaszodik, nagy az orra Aligha kedvelem Nem baj, ez a figura meghal nemsokára Ég veled idegen S akkor én a ceruzámmal könnyed, karakteres kontúrokkal bodor hajat félmosolyt, férfiasat égő, tüzes szívet és tisztánlátó tekintetet... Odarajzolhatom a tükörre végre azt amit magamról elképzelek 72 A kicsinyebbik lélek kettő van itt bennem az egyik egy kisebbik lélek s míg én a világgal örömzenélek folyton beleszól abba hogyan éljek pöröl 'furt elégedetlenkedik hogy ez nem jó meg az se itt a tegnapnál vagyok e előrébb ami a többől jut az miért a kevés'b s az idő – az idő elfut mellettem egyébként is a Föld hogy hogy nem szögletes sajnos ő nem képes bárányokat számolni a levegőben szárnyas élőket látni a felhőkben csokrot képzelni virágokból a réten 73 hordozni forrásvizet nyitott tenyérben álmodni este magamagát elaltató meséket sem csak félni tud hogy egyszer majd nem lesz mind amit eddig megszerettem 74 Zöld levelek és közben tél van Hajló ágakon zöld levelekre írt tétovaságok ringnak lassú szélben Lázas szemem látni sem enged fáj kinyitni és becsukni is eső mosigálja Bennem tél van, hideg álom élethitem elpattanásig szorítja jeges hókása vérem 75 Zsiger Hidegben fekszem, aszfalton fázok hogy melegem legyen, a napra várok Fogom a cuccom, tán ma eladok kevéske pénzen boldoggá válok Állok a sarkon, a kezemben rongy trikónak mondom, százasért fogy Állok a pultnál, a poharat fogom mereven nézek: legyek a falon Térden a téren, kezem kulcsolom volna-e neked, nekem húszasod Arccal az árokban, várom fölkelek előtted Isten, hogy ember legyek Aztán napra-nap, mégis megbukom földön aludva, nem fog az álom Iszom, nincs semmi, senki előttem zuhanok magam, magamat érzem Elvétettek engem, vissza nem tesznek markomban csörög: olcsó voltam nektek 76 Ordít a szél és semmi hang (rossz álom) Ordít a szél makacs kígyó veri a fákat sutban áll a jó király büntetik a boszorkákat Ül a félsz a lelkemen csavarja a kezem hátra jeges tüske vájja bele éles körmét tíz bordámba Csukott szemmel halál-sorsot minden percre oszt a fagy mond'nám állj, de számon nem jön ki hang Menekvésim ijedt vadak lapítanak hó alatt varjak csőrükben parazsat hordanak rájuk 77 Éjszakai freskó az ágyon kép vagyunk ketten mozdulatlan alszunk én az oldalamon fekszem ökölbe szorított kézzel összegörnyedve te a hátadon húrrá feszülve a takarót markolod álmodunk én az álmomban jeges hóban botorkálok te szúrós forró homokban én félek, mert valaki szembe jön az arca homályban van te eljutsz végre valahova s ott nem találsz senkit utána nyúlok az arcnak a hó zuhogva esik téged éget a nap a ruhád ronggyá foszlik lépnék még de felbotlom te is megállsz s jajdulsz egyet mindketten felébredünk átölellek a sötétben összébb bújva újra elalszunk 78 Gondold meg, ha a testedbe beengedsz ne érts félre, én ma is nagyon szeretnék lefeküdni veled legalább úgy, mint esőben fedél alá kerülni, mégis valamiért kibukik belőlem, hogy jól meggondoltad-e, mert át meg át foglak majd megint a karommal, meg a szívemmel nagy, hidakat építő érzésekkel keresem benned és bennem a kedvet, amiért érdemes együtt leélni pontosan nem is tudom mit ezt a napot vagy száz évet talán színes szerelem-szőttest remélek esetleg meghitt lélektükröt, törhetetlent távoli terveket képzelek bele a szeretkezésünkbe vagy csak érezni akarlak, ezért van az egész simogatás, ölelés, hízelgés, álomhintés a szeretet-szavak és maga a kettyintés ez a fura, párban táncolandó koreográfia, amiben egymásnak végül nem vagyunk más, mint a kielégüléshez kiegészülés 79 bocs, gyanakvó és cinikus lettem magadba vajon tényleg engem engedsz és nem csupán azt próbálgatjuk hogy egyáltalán vagyunk eddig te innentől én sehol ketten 'Végezz hamar, szivem holnap nehéz napom lesz korán kell kelnem s utána még' olyan hirtelen... 80 Egy ideje Már nem tudom ki kezdte én vagy te egy ideje nem fekszünk egymással le csak fekszem melletted nyitott vagy csukott szemmel látom mindened hajnalban megébreszt ki akolbolít testemből az álom amit arról álmodok milyen voltál velem összeölelkezve mint esőcsepp elsimult vízen mint esőcsepp 81 Vékony a jég alattunk Vékony a jég alattunk Könnyű legyen a lépted rajta, kedves Épp mintha szél fújna levelet ide-oda Nem való ez toporzékolásra Vágyak, veszteségek elszámolására Szerelmünk puha gyolcsban őrzött története törött üveggé válhat Tenyérnyi helyen elsöpröm a havat A tó téli álma mozdulatlan Rideg hideg dermeszti meg a felszín félszeg fodrozódásait 82 Foszlik foszlik a szeretet szövete reggel már nem láttalak szépnek pedig az vagy, csak este elfordulva tőlem vetkőztél le nem szóltál egy szót se a hátadat nézve aludtam a szemem se csukódott be ürességet álmodtam aztán veszekedtem veled hülye vagy, azt mondtam ma te bántottál meg én holnap 83 Elhatározom hogy nélküled élek (ezzel azt mondom nem nyitom ki többet a szemem) jobb lenne nekem hiszen más vagyok (tükör nélkül tapogatom a tükörképem) jobb lenne nekem azt tehetném, amit akarok (lábam s kezem levágva futok markolni a világba) jobb lenne nekem nem kéne szeretni (szélhajtotta ökörnyál napitta pára tart'ná számon a létezésem) 84 Vonatablakon át lassan moccan az állomás elindulunk, katt elinteget egy sírós arc az üvegen át egyszerre távolít s visszatart egyre kisebbedik katt házak úsznak a helyébe még a városban vagyok, katt autó ácsorog a sorompónál szabadra vált, áthajt gyufásdoboznyi apró pont csak katt-katt nem hagytam semmit itt nem gondolok arra, hogy szeretlek nem tudom, mi lett volna ha egyszerre könnyű lett és nehéz itt belül katt-kattatatt 85 kinn a ködben mezők sorjázó vetések mögöttem messze mind elmaradnak kattatatt-kattatatt 86 Kicsi kő fáj Kicsi kőnek fáj a csontja eltörik a fájdalomba’ simogatom tenyerembe megúsztatom patakvízbe szárítgatom leheletbe felrepítem levegőbe Kicsi kőnek sír a szeme elfogyott a lenni-kedve megáztatom jókedvembe dörzsölgetem dünnyögésbe öltöztetem melegekbe pólyálgatom szerelembe Kicsi követ vájja lelke földre szegzi ólom terhe enyém lesz ha ideadja megemelem fuss alóla messze van a haló óra árnyékod a sors ne lássa Kicsi kőnek fáj a helye 87 Egyet csendülne Ha meghalnál – jaj nekem a csöndet kéne feleségül vennem Gorombán szitkozódnék a semmiért pörölnék vele tudom, makacsul nem válaszolna mint te Meg is ütném tán s ő egyet csendülne csörrenve törne össze Akkor maradnék magamra végképp 88 Ha nincs Ha van az természetes Két test egy ágyban egy ideig együtt aztán már nem lezárt ügy elmúlt De van valahol Néha rágondolsz ahogy ment előtted fogta a kezed vagy feküdt hanyatt mielőtt a testébe engedett s te otthagyhattad benne darabka magad tejfehér pecséted Néha láttad is villamoson vagy buszon párszor beszéltetek telefonon neki is, neked is lett gyereketek az élet jön meg megy a lényeg hogy valahol van és te néha rágondolhatsz 89 Most ő már nincs Te még mindig eszed a kenyered ő meg temetőben egy kereszt nyáron por télen fagyott rög néma, vak és béna ami maradt csak csont és a haja Ő már nem te még mindig szeretkezel hagyogatod magad valakiben utazol, visszajössz, s közben gondolnál rá De nincs (M. M. emlékének) 90 Dolgom ha meghaltam nem kell legyek s tegyek többet az lesz a dolgom mind összesen hogy szépen halott legyek 91 Isten, tudod-e Isten, tudod-e hol vagyok? Mert csak ettől félek hogy majd nem tudod biztosan én meg erre arra – kóválygok a világban össze vissza s neked fogalmad se lesz, hol vagyok amikor meghalok 92 Kosztos valék Kosztos valék Isten asztalánál Nem beszél hozzám, de étket tész elém – úgyan hogy mi magja néki vész bévül kicsíráljon bennem – oszt attól több legyek Ül az asztalfőn, eszik velem Néz, azval az egy nagy szemével ha sóhajt tudom, hogy vétettem nem küldi rám a kaszást mégsem de meríjt nekem még eggyel – tán bízakodik bennem 93 Látlak Uram Látlak Uram – mert látni akarlak Pedig csak lélek vagy – ami láthatatlan Ha volna arcod és tested – megsimogatnálak Bármi lennék érted – csak a közelemben tudhatnálak Ha fenn vagy tényleg – magas hegyen élnék Ha lenn – földbe temetkeznék Vagy egyszerűen levegő lennék körülötted – hogy belélegezhess Olyan nagyon akarlak látni – hát látlak Uram 94 Lélekvesztés Lelkem aprócska vesztőjén Kharon kitartón evez a csaknem nemlét mezsgyéjén Magambatörten elképzelem éltem illog-inog így kezem görcsben a peremen Félek beborít s akkor se itt se a túlsó parton sem sehol nem leszek 95 Öregbítő Hiány van az öregek sorában Nosza, fölcsapok közibük katonának Őszbe eresztett hajjal és szakállal csuszmált botos híve leszek a halálnak 96 Madársirató Madárkám, madárkám én véges madárkám Madárkám, madárkám vélem élt valócskám Elmentél már innen innen a messzibe Elmentél éntőlem föl es az egekbe Hová is elmentél utól el nem érlek Honnan is elmentél kiüresd a lélek Üres lett a lelkem lelkem mind szeglete Bévül benn őrizlek fogyó életembe' 97 T a r t a l o m K e r e k s é g e k A kérdések 5 A hegyen fenn és közben 6 Adriai napsütésben 8 Mondd el mind10 Rámbízta11 Istenke diója12 Oszthatatlan létezésben13 Kelj föl nekem fényecske15 Azt kérdezed16 Mitől vagyok magyar17 Tika-tika politika18 A rímeim kínosak19 Férfiak sörrel20 Lustán, hason22 Medve a folyóban23 Medve a hóban24 Ha jársz az erdőben25 Ősszel a világ aludni megy26 A téli égből27 Apóka tenyere28 Ébresztgető29 Titi tente30 Babajáték31 A világ kék és kerek32 98 S z e r e t é s e k Ágas tölgy férfiségem35 Milliom s egy36 Száz meg száz fűszál37 Lányok, ha nevetnek38 Kamaszmázam botor sutasága39 Arcomra van írva40 Magányom csengője42 Egyenként43 Ez egy csokor44 Festek neked45 Mi hát a szerelem47 Lemegy a nap és felkel48 Úgy vetkőzz49 Én vagyok a te őrződ50 Az idő lassú járása51 Vagyonkám52 Aligha53 Történet a benti szobából nézve54 E l v e s z t é s e k, e l v e s z é s e k A nap árnyéka57 A vers oka58 Nem tudni jó59 Én vagyok, vagyok én61 Lenne63 Fennmarad a levegőben64 Három és még egy arcom van65 99 Házalok ezzel azzal66 Nevem semmi68 Arcom a tenyeremben69 Micsoda alak71 A kicsinyebbik lélek72 Zöld levelek és közben tél van74 Zsiger75 Ordít a szél és semmi hang76 Éjszakai freskó77 Gondold meg, ha a testedbe beengedsz78 Egy ideje80 Vékony a jég alattunk81 Foszlik82 Elhatározom83 Vonatablakon át84 Kicsi kő fáj86 Egyet csendülne87 Ha nincs88 Dolgom90 Isten, tudod-e91 Kosztos valék92 Látlak Uram93 Lélekvesztés94 Öregbítő95 Madársirató96 100 A szerző eddig megjelent verskötetei: Kérdő jelek (1993) Arcjátékok (1995) Van egy nap (1997) Létezéskönnyítések (2003)